néhány európai országban a kereszténydemokrácia ideológiája alapvető eszköz volt, amelyen keresztül a katolikus egyházhoz kapcsolódó kulturális és társadalmi identitások bekerültek a modern alkotmányosság és a modern politika világába. Ez a cikk az ilyen ideológia meghatározásával kapcsolatos számos problémát tárja fel: kapcsolata a katolikus egyház úgynevezett társadalmi doktrínájával, valamint a köztük lévő különbségekkel, a hosszú történelmi utazással, amely a demokrácia mint a modern politika megkerülhetetlen panorámájának megteremtésében csúcsosodott ki, valamint a hivatalos vatikáni gondolkodás és néhány katolikus gondolkodó, például Maritain, Mounier és Dossetti közreműködésével fennálló kapcsolat. A kereszténydemokrácia ideológiájának csúcspontja az 1945 utáni időszak alkotmányos dokumentumaihoz való alapvető hozzájárulásában rejlik Franciaországban, Olaszországban és Németországban. Ez a hozzájárulás olyan modellt hozott létre, amelyen keresztül megvalósult a szociáldemokrácia egy bizonyos változata. A kereszténydemokrata ideológiának a szociáldemokráciába történő asszimilációja az előbbi felbomlását is jelezte, és lehetővé teszi számunkra, hogy utólag felismerjük ‘átmeneti’ jellegét.