“Kövess. “A feltámadt Úr ezeket a szavakat mondja Péternek. Ezek az utolsó szavai ennek a tanítványnak, akit arra választottak, hogy pásztorolja nyáját. “Kövess engem” – Krisztusnak ez a lapidáris mondása kulcsnak tekinthető annak az üzenetnek a megértéséhez, amely néhai szeretett II. János Pál pápa életéből érkezik hozzánk.ma a halhatatlanság magjaként eltemetjük földi maradványait – szívünk tele van szomorúsággal, ugyanakkor örömteli reménnyel és mély hálával.
ezek az érzések inspirálnak bennünket, Krisztusban élő testvéreket, akik jelen vagyunk itt a Szent Péter téren, a szomszédos utcákon és Róma városának számos más pontján, ahol az elmúlt napokban hatalmas tömeg gyűlt össze, csendben imádkozva. Mindannyiótokat a szívemből köszöntök. A bíborosi kollégium nevében is szeretném kifejezni tiszteletemet az állam -, kormányfők és a különböző országok küldöttségei felé. Köszöntöm más egyházak és keresztény közösségek, valamint a különböző vallások vezetőit és hivatalos képviselőit. Ezután köszöntöm az érseket, püspököket, papokat, szerzeteseket és a híveket, akik minden kontinensről eljöttek ide, különösen a fiatalokat, akiket II.János Pál az egyház jövőjének és reménységének nevezett. Köszöntöm továbbá mindazokat szerte a világon, akik a rádió és a televízió által egyesültek velünk szeretett szentatyánk temetésének ünnepélyes megünneplésén.
Kövess engem – fiatal diákként Karol Wojty3a-t lenyűgözte az irodalom, a színház és a költészet. Egy vegyi üzemben dolgozott, körülvéve és fenyegetve a náci terrortól, meghallotta az Úr hangját: Kövess engem! Ebben a rendkívüli környezetben kezdett filozófiai és teológiai könyveket olvasni, majd belépett a Sapieha bíboros által létrehozott titkos szemináriumba. A háború után befejezte tanulmányait a krakkói Jagelló Egyetem teológiai Karán. Milyen gyakran, az ő levelei papok és önéletrajzi könyvek beszélt nekünk az ő papság, amelyre felszentelték November 1-jén 1946. Ezekben a szövegekben értelmezi papságát, különös tekintettel az Úr Három mondására. Először: “nem engem választottál, de én téged választottalak. Én pedig arra bíztalak benneteket, hogy menjetek és gyümölcsöt teremjetek, gyümölcsöt, mely megmarad” (Jn 15,16). A második mondás:” a jó pásztor életét adja a juhokért ” (Jn 10,11). “Ahogyan az Atya szeretett engem, úgy én is szerettelek titeket:maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15,9). Ebben a három mondásban látjuk szentatyánk szívét és lelkét. Valóban mindenhová fáradhatatlanul ment, hogy gyümölcsöt hozzon, gyümölcsöt, amely tart. “Kelj fel, induljunk útnak!”ez a címe Az utolsó előtti könyvének. “Kelj fel, induljunk útnak!”ezekkel a szavakkal felébresztett minket a letargikus hitből, mind a tegnapi, mind a mai tanítványok álmából. “Kelj fel, induljunk útnak!”még ma is azt mondja nekünk. A Szentatya a végsőkig pap volt, mert életét Istennek ajánlotta fel nyájáért és az egész emberi családért, napi önfeláldozásban az egyház szolgálatában, különösen utolsó hónapjainak szenvedései közepette. Így lett eggyé Krisztussal, a jó pásztorral, aki szereti a juhait. A pápa, aki mindenkivel találkozni akart, aki képes volt megbocsátani és megnyitni szívét mindenki előtt, ma az Úr e szavaival ismét azt mondja nekünk, hogy Krisztus szeretetében maradva Krisztus iskolájában megtanuljuk az igaz szeretet művészetét.
Kövess engem! 1958 júliusában Karol Wojty3a fiatal pap új szakaszba lépett az Úrral és az Úr nyomában. Karol a Masuri-tavakhoz ment szokásos vakációjára, egy fiatal csoporttal együtt, akik szerették a kenuzást. De magával hozott egy levelet, amelyben felkérte, hogy hívja fel Lengyelország Prímását, Wyszy Apostoli bíborost. Kitalálta a találkozó célját:Krakkói Segédpüspökké kellett kinevezni. Elhagyva a tudományos világot, elhagyva ezt a fiatalokkal való kihívást, elhagyva azt a nagy intellektuális törekvést, hogy az ember teremtményének misztériumát megértsük és értelmezzük, és hogy lényünk keresztény értelmezését közöljük a mai világgal – mindez úgy tűnhetett számára, mintha elveszítené önmagát, elveszítené azt, ami ennek a fiatal papnak az emberi identitásává vált. Kövess engem-Karol Wojty3a elfogadta a kinevezést, mert hallotta az egyház hívásában Krisztus hangját. Aztán rájött, mennyire igazak az Úr szavai: “Akik megpróbálják biztonságossá tenni életüket, elveszítik azt, de akik elveszítik életüket, megtartják azt” (Lk 17,33). A mi Pápánk – és ezt mindannyian tudjuk-soha nem akarta saját életét biztonságossá tenni, megtartani magának; fenntartás nélkül, az utolsó pillanatig Krisztusért és így értünk is oda akarta adni magát. És így megtapasztalta, hogy minden, amit az Úr kezébe adott, új módon tért vissza hozzá. A szavak, a költészet és az irodalom szeretete lelkipásztori küldetésének lényeges részévé vált, és új életerőt, új sürgősséget, új vonzerőt adott az evangélium hirdetésének, még akkor is, ha ez az ellentmondás jele.
Kövess engem! 1978 októberében Wojty Bíboros3a ismét meghallotta az Úr hangját. Ismét megtörtént az a párbeszéd Péterrel, amelyről e szentmise evangéliumában számoltak be: “Simon, János fia, szeretsz engem? Etesd meg a birkáimat!”Az Úr kérdésére:” Karol, szeretsz engem?, “a krakkói érsek a szíve mélyéből válaszolt: “Uram, mindent tudsz; tudod, hogy szeretlek.”Krisztus szeretete volt az uralkodó erő szeretett szentatyánk életében. Bárki, aki valaha látta őt imádkozni, aki valaha hallotta őt prédikálni, tudja ezt. Annak köszönhetően, hogy mélyen Krisztusban gyökerezett, képes volt olyan terhet viselni, amely meghaladja a pusztán emberi képességeket: Krisztus nyájának, egyetemes egyházának pásztora. Ez nem az az idő, amikor ennek a gazdag pontifikátusnak a konkrét tartalmáról beszéljünk. A mai liturgiának csak két részét szeretném felolvasni, amelyek üzenetének központi elemeit tükrözik. Az első olvasatban Szent Péter azt mondja-és magával Szent Péterrel, a pápával együtt – – ” valóban megértem, hogy Isten nem mutat részrehajlást, de minden nemzetben elfogadható számára bárki, aki féli őt, és azt teszi, ami helyes. Tudjátok az üzenetet, amelyet Izrael népének küldött, Jézus Krisztus békéjét hirdetve – ő mindeneknek Ura ” (ApCsel 10:34-36). És a második olvasatban Szent Pál – és Szent Pállal, néhai Pápánkkal együtt-buzdít minket, és így kiált: “testvéreim, akiket szeretek és vágyom, örömöm és koronám, így álljatok szilárdan az Úrban, szeretteim” (Fil 4,1).
Kövess engem! A nyáj táplálására vonatkozó paranccsal együtt Krisztus kijelentette Péternek, hogy mártír halálát fogja meghalni. Ezekkel a szavakkal, amelyek lezárják és összefoglalják a szeretetről és az egyetemes pásztor megbízatásáról szóló párbeszédet, az Úr emlékeztet egy másik párbeszédre, amely az utolsó vacsorán zajlott. Ott Jézus azt mondta: “ahová én megyek,oda nem jöhettek. Péter így szólt hozzá: “Uram, hová mész?”Jézus így válaszolt:” ahová megyek, most nem követhettek engem; de utána követni fogtok.”(Jn 13:33,36). Jézus az Estebédből a kereszt felé ment, a feltámadása felé – belépett a húsvéti misztériumba; és Péter még nem tudta követni őt. Most – a feltámadás után-jön az idő, jön ez ” utána.”Krisztus nyáját pásztorolva Péter belép a húsvéti misztériumba, a kereszt és a feltámadás felé halad. Az Úr ezt mondja ezekkel a szavakkal:”… amikor fiatalabb voltál, a saját övedet rögzítetted, és oda mentél, ahová csak akartál. De amikor megöregszel, kinyújtod a kezeidet, és valaki más övet rögzít körülötted, és elvisz oda, ahová nem akarsz menni” (Jn 21,18). Pápaságának első éveiben, még fiatalon és energiával telve, a Szentatya Krisztus vezetésével a föld legvégéig ment. De később egyre inkább belépett Krisztus szenvedéseinek közösségébe; egyre inkább megértette a szavak igazságát: “valaki más fogja meg az övet körülötted.”És éppen ebben a közösségben a szenvedő Úrral, fáradhatatlanul és megújult intenzitással hirdette az evangéliumot, annak a szeretetnek a misztériumát ,amely a végsőkig tart(vö. Jn 13,1).
a húsvéti misztériumot az Isteni Irgalmasság misztériumaként értelmezte számunkra. Utolsó könyvében ezt írta: a gonoszra kiszabott határ “végső soron az Isteni Irgalmasság” (Memory and Identity, 60-61.o.). A merényletre reflektálva ezt mondta: “amikor feláldozta magát értünk, Krisztus új értelmet adott a szenvedésnek, új dimenziót, új rendet nyitott meg: a szeretet rendjét … Ez az a szenvedés, amely a szeretet lángjával égeti és felemészti a gonoszt, és még a bűnből is a jó nagy virágzását vonja maga után” (189-190.o.). E látomás hatására a pápa szenvedett és szeretett a Krisztussal való közösségben, és ez az oka annak, hogy szenvedésének és hallgatásának üzenete oly ékesszóló és gyümölcsöző volt.
Isteni Irgalmasság: a Szentatya Isten irgalmasságának legtisztább visszatükröződését találta Isten anyjában. Ő, aki korán elvesztette saját anyját, annál inkább szerette isteni anyját. Hallotta a keresztre feszített Úr szavait, amelyeket személyesen neki címeztek: “Íme anyád.”És úgy cselekedett, mint a szeretett tanítvány: magához vette őt” (Eis ta idia: Jn 19,27) – Totus tuus. És az anyától megtanulta, hogy alkalmazkodjon Krisztushoz.
egyikünk sem felejtheti el soha, hogy életének utolsó húsvét vasárnapján a Szentatya, szenvedéssel jellemezve, még egyszer eljött az Apostoli Palota ablakához, és még egyszer áldását adta urbi et orbi-ra. Biztosak lehetünk abban, hogy szeretett Pápánk ma az Atya házának ablakánál áll, lát és megáld minket. Igen, áldjon meg minket, Szentatyám. Drága lelkedet Isten anyjára, Édesanyádra bízzuk, aki minden nap vezetett téged, és aki most az ő Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak örök dicsőségére vezet. Ámen.