Charles Darwin 1875-ben részletes tanulmányt készített a különböző hegymászó és twining növényekről, olyan ingereknek vetette alá őket, mint a fény és az érintés, és különböző felületeket mutatott be nekik, miközben részletesen megvizsgálta a mozgásukat az idő múlásával. Lenyűgözte a cobaea scandens kivételes ereje és sebessége:
ez egy kiválóan felépített hegymászó. A finom növény indái tizenegy hüvelyk hosszúak voltak, a levélnyélen két pár röpcédula volt, csak két és fél hüvelyk hosszú. Gyorsabban és erőteljesebben forognak, mint bármely más indahordozóé, amelyet én figyeltem meg, kivéve a Passiflora egyik fajtáját.
a Cobaea indájának hosszú, egyenes, elvékonyodó fő szára váltakozó ágakat hordoz; és mindegyik ág többszörösen el van osztva, a finomabb ágak olyan vékonyak, mint a nagyon vékony sörték és rendkívül rugalmasak, hogy egy levegő leheletével körbefújják őket; mégis erősek és nagyon rugalmasak. Az egyes ágak vége kissé lapított, és egy perc alatt véget ér kettős (bár néha Egyetlen) horog, amely kemény, áttetsző, fás anyagból áll, és olyan éles, mint a legfinomabb tű. Egy indán, amely tizenegy hüvelyk hosszú volt, kilencvennégy ilyen gyönyörűen felépített kis horgot számoltam. Könnyen elkapják a puha fát, a kesztyűt vagy a meztelen kéz bőrét. Kivéve ezeket az edzett horgokat és a központi szár alaprészét, minden ág minden része minden oldalról nagyon érzékeny az enyhe érintésre, és néhány perc alatt meghajlik az érintett oldal felé. Azáltal, hogy több alágat enyhén megdörzsöltek az ellenkező oldalakon, az egész Inda gyorsan rendkívül görbe alakot öltött. Ezek az érintkezésből származó mozgások nem zavarják a szokásos forgó mozgást. Az ágak, miután erősen meghajlottak az érintéstől, gyorsabban kiegyenesedtek, mint szinte bármely más indában, amelyet láttam, nevezetesen fél óra és egy óra között.