nagy eltérések vannak az emberi cochleáris vízvezeték alakjának, méretének és átjárhatóságának publikált leírásában. A cikk első része a normál emberi cochleáris vízvezeték anatómiáját írja le, amelyet 101 temporális csont vizsgálatából határoztak meg. Tizenkilenc 0-1 éves csontot és körülbelül 10 csontot vizsgáltak az élet évtizedében 100 éves korig. Megállapították, hogy a vízvezetéknek tölcsér alakú nyílása van a koponya végén, amelynek durális hüvelye változó távolságra nyúlik bele. A vízvezeték többi részét laza kötőszövet hálója töltötte meg, gyakran benne egy központi lumen. A patenciák négy típusát figyelték meg: központi lumen szabadalom a vízvezeték teljes hosszában (34%), laza kötőszövettel töltött lumen (59%), csont által elzárt lumen (4%), valamint a vízvezeték megsemmisítése (3%). A legszűkebb rész átlagértéke (6-58) 138 (58-500) m volt, amely a vízvezeték cochleáris végétől 200-300 m-re következett be. Nem volt összefüggés az életkor és a legszűkebb átmérő, illetve az életkor és az átjárhatóság kategóriája között. A cikk második részében a vízvezeték funkció kvantitatív modelljeit javasoljuk, a ductalis méretek és a belső fül ismert akusztikai tulajdonságainak mérése alapján. Modellelemzéseink azt sugallják, hogy a normál fülekben a vízvezeték (1) nem képes elég nagy mennyiségű folyadékáramot támogatni a stapedectomia gushers magyarázatához, (2) kiszűri a szív – és légzés által kiváltott impulzusokat a CSF-ben, és megakadályozza, hogy befolyásolják a cochleáris funkciót, és (3) kevés hatással van a normál ossicularis hangátvitelre a 20 Hz feletti frekvenciákon. Kóros fülekben, például ossicularis zavarban vagy IV típusú tympanoplasztika után, a szabadalmi vízvezeték befolyásolhatja a hallást 150 Hz alatti frekvenciák esetén.