alulról felfelé építkező módszertan és a kibocsátási tényezők továbbfejlesztett adatbázisa, amely ötvözi a legújabb hazai helyszíni méréseket, a Kínából származó antropogén CO-kibocsátás nemzeti és tartományi szintű becslésére szolgál. A főbb gazdasági ágazatok CO-kibocsátási tényezői 2005-től 2009-ig változó mértékben csökkentek az energiahatékonyság javulásának és/vagy a kibocsátáscsökkentési szabályozásnak köszönhetően. A teljes nemzeti CO-kibocsátás becslések szerint 173 tonna 2005-re, és az energiafogyasztás és az ipari termelés gyors növekedése ellenére a következő években viszonylag stabil volt. Míg a fejlett Kelet-és Észak-Közép-Kínában az ipari és közlekedési források dominálták a CO-kibocsátást, a lakossági égés sokkal nagyobb szerepet játszott a kevésbé fejlett nyugati tartományokban. A nemzeti kínai CO-kibocsátás bizonytalanságait Monte Carlo szimulációval számszerűsítik -20% – tól +45% – ig (95% – os konfidencia intervallum). A szilárd tüzelőanyagok elégetésére vonatkozó kibocsátási tényezők és aktivitási szintek gyenge megértése miatt a legnagyobb bizonytalanságot a lakossági szektor kibocsátásai jelentik. Az alulról felfelé irányuló kibocsátások tendenciái ésszerűen összehasonlíthatók a CO-oszlopok műholdas megfigyelésével és a CO2–CO korrelációs lejtők földi megfigyelésével. A CO2-kibocsátás CO-hoz viszonyított arányának növekedése arra utal, hogy Kína az elmúlt években sikeresen javította gazdaságának égési hatékonyságát, összhangban az energiahatékonyság javítására és a légszennyező anyagok kritériumainak ellenőrzésére irányuló nemzeti politikákkal.