Sir Charles Bell, (született 1774 novemberében, Edinburgh, Skócia.- meghalt április 28, 1842, North Hallow, Worcestershire, Eng.), Skót anatómus, akinek az agy anatómiájának új ötletét (1811) “Magna Carta of neurology” – nak hívták.”Az Edinburgh-i Egyetemen végzett Bell Londonba ment (1804), ahol sebészeti és tanári posztokat töltött be. 1829-ben érmet kapott a Királyi Társaság; 1831-ben lovaggá ütötték. 1836-ban visszatért Edinburgh-ba, hogy elfogadja az Egyetem Sebészeti tanszékét.
Bell későbbi kutatása az agy anatómiájáról 1811-es kötetének kibővített változatát eredményezte az emberi test idegrendszere (1830) címmel. Ezekben a könyvekben Bell különbséget tett a központi idegrendszerre irányuló impulzusokat vezető szenzoros idegek és a motoros idegek között, amelyek impulzusokat közvetítenek az agyból vagy más idegközpontokból a perifériás válaszszerv felé. Bejelentette, hogy a gerincidegek elülső gyökerei motoros funkcióban vannak, míg a hátsó gyökerek szenzorosak—ezt a megfigyelést kísérletileg megerősítette és 11 évvel később részletesebben kidolgozta Fran ons Magendie.