a tizenkilencedik század végére az ammóniát azonosították a máj encephalopathia szindrómáért felelős fő tényezőként. Az ammónia a máj metabolizmusának egyik fő terméke, és a magas koncentrációk mérgezőek a szervezetre. Fiziológiai körülmények között a test fő módja annak, hogy az ammónia vérkoncentrációját nem toxikus szintre korlátozza, az, ha a Krebs-cikluson keresztül karbamiddá alakítja a májban. A glutamin szintézise alternatív utat jelent az ammónia méregtelenítéséhez cirrhotikus betegeknél. Bár az ammónia magas koncentrációja erősen összefügg az agyi ödémával, a szérum ammóniaszint és a hepatikus encephalopathia súlyossága közötti korreláció erősségének becslései eltérőek. Az ammónia-vizsgálatok pontossága a mintagyűjtés helyétől, a minta kezelésétől és az alkalmazott analitikai módszertől függ. Új módszereket írtak le az ammónia parciális nyomásának mérésére, valamint új, nem invazív technikákat, amelyek magukban foglalják az ammónium mennyiségi meghatározását a légzésben. A felülvizsgálat célja azon tényezők azonosítása, amelyek befolyásolják a szérum ammóniaszintjét, az eredetétől és az anyagcserétől az eredmények laboratóriumi elemzéséig és értelmezéséig. Összefoglalva, a szérum ammóniaszintre és a hepatikus encephalopathia súlyosságára vonatkozó becslések eltérései az ammónia metabolizmusában és az analitikai módszerek pontosságában mutatkozó különbségek miatt következnek be.