kutatási érdekek
a tanulási és Plaszticitási egység célja annak jobb megértése, hogy a kéreg szerkezete, funkciója és szelektivitása hogyan változik tapasztalattal vagy károsodással, még felnőttkorban is. E cél elérése érdekében három fő kutatási út létezik, elsősorban agyi képalkotó technikák alkalmazásával. Az első út az emberi agy észlelési reprezentációinak természetére vonatkozik, olyan összetett vizuális ingerekre összpontosítva, mint az arcok, a testek, a jelenetek és a szavak. A második út azt vizsgálja, hogy a tapasztalat és a tanulás hogyan változtatja meg az érzékszervi bemenet idegi és kognitív reprezentációit. Például milyen idegi változások alapozzák meg azt a hatalmas képességünket, hogy megtanuljuk felismerni az új tárgyakat,és finom szemcsés megkülönböztetést tegyünk ezek között? A harmadik út arra vonatkozik, hogy a kéreg hogyan alkalmazkodik az idegrendszer (akár perifériás, akár központi) károsodását követően. Például, mi a hatása a makula degenerációnak (a fovealis látás elvesztése) vagy az amputációnak az agykérgi funkcióra, és hogyan kapcsolódik ez olyan állapotokhoz, mint a fantom végtagfájdalom (a hiányzó végtag fájdalma)? A kortikális plaszticitás természetének és mértékének tisztázása kritikus fontosságú az agy működésének megértéséhez az egész életen át.