a Bécsi Szecesszió Ward című kiállításán Rantanen egy új alkotást mutat be, amely az egészségügyi létesítmények tervezése iránti érdeklődéséből származik, és arról, hogy ezek a környezetek hogyan vannak kialakítva egy adott fizikai és esztétikai élmény megteremtésére. A tapéta falfestmény a mennyezetről lógó vagy a padlóra helyezett szobrászati tárgyak háttereként szolgál. A tapéta a művész által az egészségügyi központokban és klinikákon gyakran előforduló falfestmények feltárásából nőtt ki, amelyek a témák, ábrák, formák és színek informálisan szabványosított repertoárját használják. Míg Rantanen számos sablonból eltávolította az összes figurát, alkalmazta és átalakította azok alapvető formáit és színeit annak érdekében, hogy saját, többrétegű mintát hozzon létre. Ez lepárolja a semleges és kellemes hangulatot a standard háttérképek célja, hogy izzad és esztétizálja a szerelvények és az építési módszerek.
e tiszta, számítógéppel generált képek előtt, amelyek két falat takarnak, kézzel készített szobrászati tárgyak lógnak a mennyezetről. A fából és fémhuzalból készült csontvázak természetes szerkezetre hasonlítanak, mint egy levél. Darab nagyon vékony film a különböző színek és minták terítette át a szerkezetek. Ezek a” bőrök ” antimikrobiális bevonatok, amelyeket az egészségügyben használt szövetekre alkalmaznak, és általában észrevehetetlenek maradnak. Egyfajta kétirányú akadályként működnek, hogy megvédjék az embereket a baktériumoktól, és tartósabbá és esztétikusabbá tegyék a kórházi bútorokat. Szobraihoz Rantanen kivonta a védőréteget az új szövet tekercseiből, lehámozva, mint egy bőrréteg. Megtartja a szövet mintájának egy részét, hatékonyan, mint egy fordított transzfer nyomtatás. A kézi peeling alkalmazott módszerének köszönhetően a “bőrök” részlegesen szakadnak és szakadnak—elszigetelten tekinthetők, igazolják a szétesést és a bomlást. Ezek az elemek teszik a Ward-ot olyan környezetgé, amely ötvözi a disztópiát és a vigasztalást.