kémiai tartalom és tulajdonságok
a szén számos sorba van osztva, hogy segítsen a vásárlóknak, mint például az elektromos közművek, felmérni az általuk vásárolt egyes szénegységek fűtőértékét és Illékony anyagtartalmát. A leggyakrabban alkalmazott osztályozási rendszerek olyan elemzéseken alapulnak, amelyek viszonylag könnyen elvégezhetők a laboratóriumban—például meghatározzák az illékony anyagok százalékos arányát a hevítés során körülbelül 950-re (körülbelül 1750 Ft). F) vagy a szén normál körülmények között történő elégetése során felszabaduló hőmennyiség (Lásd még szénfelhasználás). Az ASTM International (korábban American Society for Testing and Materials) a széntartalmat a rögzített széntartalom, az illékony anyagtartalom és a fűtőérték alapján rendezi. A főbb rangokon (barnaszén, szubbitumenes, bitumenes és antracit) kívül minden rangot széncsoportokra lehet osztani, például nagy illékonyságú bitumenes szénre. Ezek a kategóriák országonként kissé eltérnek; a rangok azonban gyakran összehasonlíthatók a nedvesség, az illékony anyagtartalom és a fűtési érték tekintetében. Más megnevezések, mint például a kokszszén és a gőzszén, a szénre vonatkoztak, és országonként is eltérőek.
Encyclopedia Enterprises, Inc.
gyakorlatilag minden osztályozási rendszer a jelenlévő illékony anyagok százalékos arányát használja a szén rangjainak megkülönböztetésére. Az ASTM osztályozásban a magas illékonyságú bitumeneket (és a magasabb rangokat) Illékony anyagtartalmuk alapján osztályozzák. Az alacsonyabb rangú szenet elsősorban hőértékeik alapján osztályozzák, az illékony anyagtartalom (beleértve a nedvességet is) széles tartománya miatt. A szén agglomeráló jellege arra utal, hogy melegítés közben lágyul és megduzzad, és kokelike tömegeket képez, amelyeket az acélgyártásban használnak. Az agglomerációs célokra a legmegfelelőbb szén a bitumenes rangsorban van.
a Szénelemzéseket “proximate” és “ultimate” elemzések formájában lehet bemutatni, amelyek analitikai feltételeit olyan szervezetek írják elő, mint az ASTM. Egy tipikus közeli elemzés magában foglalja a nedvességet, a hamut, az illékony anyagokat és a rögzített széntartalmat. (A rögzített szén a hamu kivételével az az anyag, amely levegő hiányában hevítve nem párolog el. Általában úgy határozzák meg, hogy az első három érték—nedvesség, hamu és illékony anyag—tömegszázalékban kifejezett összegét 100% – ról vonják le. Gazdasági okokból fontos a szén nedvesség-és hamutartalmának ismerete, mivel ezek nem járulnak hozzá a szén fűtési értékéhez. A legtöbb esetben a hamu nemkívánatos maradékká és szennyezőforrássá válik, de bizonyos célokra (pl. kémiai forrásként vagy szén cseppfolyósításához) az ásványi anyag jelenléte kívánatos lehet. A szén hőértékének nagy része Illékony anyagából származik, kivéve a nedvességet és a rögzített széntartalmat. A legtöbb szén esetében meg kell mérni az égés során felszabaduló hő tényleges mennyiségét (megajoule / kilogrammban vagy brit hőegységben / fontban kifejezve).
végső elemzéseket használnak a szén, a hidrogén, a kén, a nitrogén, a hamu, az oxigén és a szén nedvességtartalmának meghatározására. Speciális alkalmazásokhoz más kémiai elemzések is alkalmazhatók. Ezek magukban foglalhatják például a jelen lévő kén formáinak azonosítását. A kén szulfid ásványi anyagok (pirit és marcazit), szulfát ásványi anyagok (gipsz) vagy szervesen kötött kén formájában fordulhat elő. Más esetekben az elemzések magukban foglalhatják a jelen lévő nyomelemek meghatározását (pl., higany, klór), amelyek befolyásolhatják a szén alkalmasságát egy adott célra, vagy segíthetnek a környezetszennyezés csökkentésére szolgáló módszerek kidolgozásában stb.