vita
a cisztákat tartalmazó CSF a choroidalis repedés szintjén ritka embriológiai elváltozások3). A choroidalis repedés a keskeny hasadék a fornix és a thalamus között, amely mentén a choroid plexus kapcsolódik. A choroidalis hasadékkal határos thalamus és fornix szélein apró gerincek vannak, az úgynevezett teniae, amelyek mentén a tela choroidea, a membrán, amelyben a choroide plexus felmerül, kapcsolódik. A choroidalis repedés az embrionális fejlődés körülbelül 8 hetében alakul ki, amikor a harmadik kamra epiteliális tetőjét képező vaszkuláris piamater invaginálódik az agyfélteke mediális falába. Az ependyma és a piamater között nem alakul ki idegszövet ezen invagináció mentén, amely a choroidalis hasadékot képezi, így létrehozva a legvékonyabb helyet az oldalsó kamra falában. A choroidalis artériák, amelyek a choroid plexust táplálják, a choroidalis repedésen keresztül jutnak a kamrákba. A kamrák falain áthaladó vénák kilépnek a kamrákból, megkerülve a koroidális repedés peremén a szubependimális helyen, hogy elérjék a belső agyi, bazális vagy nagy ereket4). Fejlődési hibák fordulhatnak elő a primitív choroid plexus kialakulásakor bárhol a choroid repedés mentén, így cisztát képeznek5). Az etiológia azonban ellentmondásos. A ciszták lehetnek neuroepithelialis vagy arachnoid típusúak5). A sérülések gömb alakúak vagy tojásdadok, akár több centiméter méretűek2). Sherman et al.5) áttekintette a choroidalis fissura ciszták MRI vizsgálatait, és 26 olyan esetet jelentett, többnyire felnőttek, neurológiai tünetekkel, mint például komplex migrén, roham, járászavar, tremor, vertigo, halláskárosodás, paresztézia, hemiparesis és vizuális scotomata. A cisztára utaló tünetek kialakulása nélküli klinikai nyomon követés átlagosan 17,8 hónap. Ezen betegek egyikét sem műtötték. Arról számoltak be, hogy a ciszták nem tudták megmagyarázni a betegek jeleit vagy tüneteit5). de Jong et al.3) 6 olyan betegről számoltak be, akiknél a choroidalis fissura szintjén CSF-tartalmú ciszta volt, neurológiai tünetekkel, például fejfájással, narkolepsziával és hiperaktivitási rendellenességgel. Minden beteget MRI-vel követtek, amely a léziók progressziójának teljes hiányát mutatta. Konzervatív kezelést alkalmaztunk3). Korlátozott jelentések vannak arról, hogy a choroidalis hasadási cisztát műtéten keresztül kezelik. Ezek általában csak nyomon követést igényelnek. Tubbs et al.6) a choroidalis fissura ciszták progressziójáról számoltak be, amelyeket fenestrációval és lehetséges ventriculo-peritonealis tolatással kezeltek. Baka és Sanders1) spontán vérzéses choroid plexus cisztáról számoltak be az oldalsó kamrában. Úgy gondolták, hogy a ciszta véletlen volt, és nem volt összefüggésben a beteg tüneteivel. Ezért nem javasoltak kezelést vagy további vizsgálatot1). A choroidalis fissura szintjén a neuroepithelialis és az arachnoid CSF-tartalmú ciszták megkülönböztetése csak kórszövettani vizsgálattal állapítható meg3). A jóindulatú choroidalis fissura ciszták differenciálódása más cisztákból (cisztás daganatok vagy fertőző ciszták) fontos, mivel az utóbbi csoportban aktív kezelésre van szükség. A cisztás neoplazmákat vagy a fertőző cisztákat esetünkben kizártuk szilárd komponens hiánya, kontrasztjavítás, perilesional ödéma vagy tömeghatás miatt. A differenciáldiagnózis során a Dermoid cisztát is figyelembe lehet venni; a mi esetünkben azonban a T1 hiperintenzitás vérzést jelentett, és nem felelt meg a lipidtartalomnak, mivel a zsírral telített T2 súlyozott képeken a sérülés nem függő része világos volt, nem követte a zsír jelét. A vérzés jelenléte azzal magyarázható, hogy a sérülés szoros kapcsolatban áll a temporális kürt choroid plexusával vagy a heterotopikus choroid plexus jelenlétével a cisztában. Choroidalis fissure ciszták esetén legalább 2 év klinikai és radiológiai követés ajánlott, míg a műtét csak kísérő életveszélyes körülmények között, például masszív vérzés esetén javasolt.