a kényszerítő erő a mágneses mező amplitúdójának értéke, amikor a nettó mágnesezés a mező irányában nulla, és nulla időbeli változási sebességgel rendelkezik. A kényszerítő erő ekvivalens meghatározását az átlagos pillanatnyi tartományfal sebességének kifejezése tartalmazza; v=k (H−Hc), amelyben k a mozgási energiaveszteségektől függ, H pedig az alkalmazott mágneses mező: Hc a kényszerítő erő. Ez utóbbi definíciót használtuk a kényszerítő erő mérésére mágnesesen lágyított 65 Permalloy (65% Ni-Fe) szalagok és egy 3,25% SiFe képkeret egykristály mintáiban mind az alacsony, mind a magas terepi tartomány konfigurációkban. Az alacsony alkalmazott mezőkre így mért kényszerítő erő megegyezik más technikák által meghatározottakkal. A nagy terepi meghatározáshoz, ha a tartományfalak nincsenek rögzítve a minta felületéhez, a kényszerítő erő, mintáink esetében, kevesebb, mint a fele az alacsony terepi kényszerítő erőnek. A magas mezőkön meghatározott értéket “belső kényszerítő erőnek” nevezzük, és úgy gondoljuk, hogy ez az érték az ömlesztett anyagra jellemző. Az alacsony terepi kényszerítő erő magában foglalja mind a” belső kényszerítő erőt”, mind a komponenst, amely a tartományfalak preferenciális” rögzítésének ” köszönhető a minta felületein. A kényszerítő erő kísérletileg megfigyelt függése a minta vastagságától a doménfalak felületi rögzítésével magyarázható. Ezt a magyarázatot korábban Dijkstra feltételezte.
a kényszerítő erő különbsége a felület nélküli és a felülethez rögzített tartományfalak között felhasználható a tartományfal energiasűrűségének alsó határérték-becslésére. Az eredmények nagyságrendileg megegyeznek az elméletből elvárt értékekkel.
a tartományfal sebességének fent megadott kísérletileg meghatározott kifejezésének megfontolásai azt mutatják, hogy a kényszerítő erőt meghatározó helyzeti szabadenergia-variációk nem írhatók le konzervatív periodikus függvényekkel.
- kapott május 7 1956
DOI:https://doi.org/10.1103/PhysRev.103.886