az éghajlatra gyakorolt negatív hatásokon kívül a CO2 értékes erőforrás is, amely szenet tartalmaz–az egyik leggyakrabban használt és feldolgozott elem a Földön. Manapság évente több mint 30 Gt CO2-t bocsátanak ki, növekvő tendenciával. Ebből a fő részesedés a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származik; csak egy kis része származik megújuló üzemanyagokból. Ebben a tanulmányban a megújuló CO2-források jelenlegi, rövid távú (2030) és hosszú távú (2050) potenciálját vizsgálják. A jelenlegi és potenciális jövőbeli piaci kibocsátás a jövőbeli energiapiacra és szakpolitikai keretekre vonatkozó szakirodalmi áttekintésen alapul. A CO2 hasznosításának referenciájaként három ígéretes üzemanyag-opciót (metanol, metán és jövőbeli Fischer-Tropsch üzemanyagok) vizsgáltunk. A termelési kapacitások mellett az átalakítás H2 iránti igényét kémiai folyamatszimulációk alapján számították ki. A tanulmány egyik célja az volt, hogy átfogó áttekintést nyújtson a nem fosszilis forrásokból származó CO2-újrahasznosítás várható tartományáról. Megállapítást nyert, hogy a nem fosszilis CO2 mennyisége messze elmarad a fosszilis CO2 mennyiségektől (a fosszilis CO2-ellátás 6,8% – a 2015-ben). Ugyanakkor a CO2-alapú termékek iránti növekvő kereslet és a fosszilis CO2 felhasználásának mennyiségének és hajlandóságának egyidejű csökkenése miatt a jövőben a nem fosszilis CO2 jelentősége növekedni fog (a fosszilis CO2-ellátás akár 23% – át is elérheti 2050-ben). A tanulmány azt mutatja, hogy a nem fosszilis forrásokból származó CO2 megbízható és rendelkezésre álló szénforrás.