a világ szigetein a szabadon élő macskák a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) vörös listáján a modern madarak, emlősök és hüllők 33 (14%) kihalását okozták vagy hozzájárultak. Ez engem személy szerint rezonál, mert kutatásokat folytatok a Bahamákról és a karibi térségből származó veszélyeztetett leguánok csoportjával, amelyeket negatívan befolyásolnak a nem őshonos emlősök, beleértve a macskákat is. Kutatásom arra összpontosít, hogy jobban megértsem, hogy a negatív külső tényezők hogyan befolyásolják az iguána populációkat, és megőrzési stratégiákat dolgozzak ki a populáció további csökkenésének megakadályozására. Sajnos a szabadon élő macskákról és kutyákról ismert, hogy megtizedelik az őshonos iguánapopulációkat a régió szigetein a fiókák és a felnőttek megölésével. A Bahamákon, miközben az Iguánákat kutattam mélyen az Andros-sziget belsejében és több tucat mérföldre bármely emberi településtől, macskákba és cicákba botlottam. Bár csodálom és tisztelem a szélsőséges körülmények közötti túlélési képességüket, ezek a megfigyelések kijózanítóak, mert hangsúlyozzák a szabadon élő macskapopulációk ellenőrzésének kihívását, mivel első kézből tanúja vagyok annak, hogyan eszik meg az őshonos vadon élő állatokat, és hozzájárulnak a csökkenésükhöz.