a térbeli pozicionálás a nukleáris folyamatokat szabályozó alapelv. A kromatin a hierarchia tól től nukleoszómák nak nek Mbp kromatin domének (CD) vagy topológiailag asszociáló domének (Tad) a magasabb szintű rekeszekbe, amelyek kromoszóma területekre (CT) csúcsosodnak ki. A mikroszkopikus és szekvenálási technikák megalapozták a kromatin szerveződését, mint a génexpressziót szabályozó kritikus tényezőt. Például az enhancerek visszafordulnak, hogy kölcsönhatásba lépjenek a célgénjeikkel szinte kizárólag a tad-Eken belül, a disztálisan elhelyezkedő, koregulált gének az aktiváláskor a közös transzkripciós gyárakba kerülnek, és az Mbp CD-k dinamikus mozgást és konfigurációs változásokat mutatnak in vivo. Az atommag területén régóta fennálló kérdés az, hogy egy interaktív magmátrix közvetlen kapcsolatot biztosít-e a szerkezet és a funkció között. A CT nem véletlenszerű radiális pozicionálásának eredményei a magban a preferenciális interakciós minták lehetőségére utalnak a CT populációi között. A 10 CT‐ig terjedő szekvenciális címkézés, majd a számítógépes képalkotás és a geometriai gráfbányászati algoritmusok alkalmazása feltárta a CT sejttípus-specifikus interkromoszomális hálózatait (ICN), amelyek megváltoznak a sejtciklus, a differenciálódás és a rák progressziója során. Javasoljuk, hogy az ICN korreláljon a genomszabályozás globális szintjével. Ezek a megközelítések azt is kimutatták, hogy a CT nagy léptékű 3‐D topológiája minden CT-re specifikus. A normál sejtek bizonyos kromoszómális régióinak sejttípus‐specifikus közelsége magyarázhatja a különálló transzlokációk hajlamát a rák altípusaiban. Annak megértése, hogy a gének hogyan szabályozatlanok a sejtmag normális “bekötésének” a transzlokációkkal, deléciókkal és amplifikációkkal, amelyek a rák jellemzői, lehetővé kell tennie a célzottabb terápiás stratégiákat.