egymást átfedő restrikciós fragmenseket hordozó klónok szekvenciális izolálása a kromoszóma egy olyan szegmensének átfogására, amely nagyobb, mint amit fágban vagy kozmikus vektorban lehet hordozni. A technika általában szükséges egy olyan érdekes lokusz izolálásához, amelyhez nem áll rendelkezésre szonda, de amelyről ismert, hogy egy azonosított és klónozott génhez kapcsolódik. Ezt a szondát egy genom könyvtár szűrésére használják. Ennek eredményeként a marker gént tartalmazó összes fragmentum kiválasztható és szekvenálható. A fragmenseket ezután igazítják, és a marker géntől mindkét irányban legtávolabbi szegmenseket szubklónozzák a következő lépéshez. Ezeket a szondákat a genomkönyvtár újraszűrésére használják az átfedő szekvenciák új gyűjteményeinek kiválasztására. Ahogy a folyamat megismétlődik, a marker géntől egyre távolabb eső területek nukleotidszekvenciáit azonosítják, és végül az érdekes lokusz találkozik. Ha rendelkezésre áll olyan kromoszóma-rendellenesség, amely egy adott gént, amely molekuláris markerként szolgálhat, a kromoszóma másik helyzetébe vagy egy másik kromoszómába tolja, akkor a kromoszóma séta a genom másik helyzetébe tolható. A kromoszóma-rendellenességek ilyen típusú kísérletekben történő alkalmazását kromoszóma-ugrásnak nevezzük. Lásd kronológia, 1978, Bender, Spierer, and Hogness.