a krónikus hipotenzió okainak és kezelésének megértése előnyös az érintett betegek számára, és rávilágíthat a vérnyomás-szabályozás mechanizmusainak fiziológiájára és genetikájára is. A tüneti hipotenzió (szinte mindig 20/10 Hgmm-nél nagyobb vagy egyenlő vérnyomáseséssel) tükrözheti a fel nem ismert gyógyszeres hatásokat vagy számos más okot. Az autonóm neuropathiák közé tartoznak a cukorbetegség, a perifériás autonóm károsodás (a Bradbury-Eggleston szindróma), a központi autonóm károsodás (a Shy-Drager szindróma) vagy az újonnan leírt génhibák, például a dopamin-béta-hidroxiláz hiány (ami a noradrenalin hiányát okozza a dopamin felhalmozódásával). A Baroreceptor diszfunkció széles vérnyomás-ingadozást okoz, amelyek nem kapcsolódnak a testtartáshoz, míg különféle ingerek (köhögés, vizeletürítés vagy carotis sinus nyomás) kiválthatják a paroxizmális paraszimpatikus aktiválódást, a hypovolaemiával járó szimpatikus ortosztatikus hipotenzió pedig mitrális szelep prolapsusával vagy idiopátiás állapotként fordulhat elő. A tüneti hipotenzió ezen és egyéb okainak megkülönböztetése sok esetben előnyös terápiához vezethet.