háttér: a cGvHD-ben szenvedő betegek veszélyeztetettek a morbiditás és a veszélyeztetett életminőség szempontjából. A cgvhd-ben szenvedő betegeknél hosszú távon megfigyelt specifikus morbiditások kockázata azonban nem egyértelmű. Továbbá, hogy a cGvHD-ben szenvedő betegek nagyobb valószínűséggel törékenyek-e, hozzáadott sebezhetőséggel a már veszélyeztetett funkcionális állapot, továbbra sem tanulmányozott. Módszerek: A tanulmány résztvevőit a BMTSS – ből vonták ki-olyan betegek retrospektív kohorszából, akik BMT-t kaptak a City Of Hope-ban vagy a Minnesotai Egyetemen 1974 és 1998 között hematológiai rosszindulatú daganatok vagy súlyos aplasztikus anémia (SAA) miatt, és legalább 2Y-t túléltek a BMT után. Ebben a vizsgálatban 581 allogén BMT-recipiens vett részt, akik a vizsgálatban való részvételkor 18 évesek voltak, és életben voltak a kiindulási felmérésben (2000-2004) vagy az utánkövetési felmérésben (2013-2017). A felmérés magában foglalta a szociodemográfiai jellemzők és a fizikai egészségi állapot (vér) önjelentését. 2010;116:3129-3) . A törékeny fenotípust a BMT túlélői által módosított Fried kritériumok (JAMA Oncol. 2016;2:1277-86) . A cGvHD-vel kapcsolatos részleteket kivonták az orvosi nyilvántartásokból. Szisztematikus értékelést végeztünk a cGvHD és a kulcsfontosságú krónikus egészségi állapotok (xerostomia, száraz szem, szürkehályog, glaukóma, cukorbetegség, hypothyreosis, cardiomyopathia, koszorúér-betegség, stroke, remegés, egyensúlyi problémák, fájdalom, szenzoros veszteség, későbbi rosszindulatú daganatok, nyelőcső vagy rektális/anális szűkület, cirrhosis és pulmonalis szövődmények) közötti összefüggésről, többváltozós Cox regressziós elemzések alkalmazásával, a szociodemográfiához, az elsődleges diagnózishoz, a dohányzási állapothoz, a már meglévő komorbiditásokhoz és a TBI-hez igazítva. Megvizsgáltuk a cGvHD és a gyengeség közötti összefüggést is logisztikai regresszióval és a fent felsorolt változók, valamint a krónikus egészségi állapotok kiigazításával. Eredmények: az 581 vizsgálatban résztvevők BMT-n estek át 30,9 y (0,4-62,9) medián életkorban, és 48,0 y (18,2-73,7) medián korban vettek részt a vizsgálatban, miután a BMT mediánja 17,1 y (2,0-40,5) volt; 55% férfi és 77% nem spanyol fehér volt. Az elsődleges diagnózisok között szerepelt a CML (37%), az AML (28%), Az ALL (14%), az SAA (9%), az egyéb (12%). Ebben az 581 allogén BMT-recipiensből álló kohorszban 304 (52,3%) kórtörténetében cGvHD szerepelt. Minden beteg myeloablatív kondicionálást kapott; a TBI-t 85% – ban alkalmazták. A következő krónikus egészségi állapotok gyakorisága statisztikailag szignifikánsan magasabb volt azoknál a BMT-betegeknél, akiknek kórtörténetében cGvHD szerepelt, mint azoknál, akiknek nem volt cGvHD-je. (1.ábra): orális (kóstolási/nyelési/rágási nehézség) és/vagy szemészeti (száraz szem) állapotok (54% vs. 34%, p<0,0001), cukorbetegség (17% vs. 11%, p=0,04), osteonecrosis (13% vs. 5%, p=0,002), neurológiai tünetek (remegés/csökkent érzékelés/elhúzódó fájdalom: 33% vs. 23%, p=0,007), pulmonalis szövődmények (fibrózis/hegesedés/oxigén kiegészítés: 23% vs. 12%, p=0.0005) és GI szövődmények (nyelőcső szűkületek + rektális / anális szűkületek: 13% vs. 8%, p=0,05). A törékenység gyakorisága magasabb volt a cGvHD-vel rendelkezőknél, mint a cGvHD-vel nem rendelkezőknél (17,1% vs. 6,14%, p <0,0001). Összességében a CGVHD-ben szenvedő allogén BMT-recipiensek 45% – ának, szemben a cGvHD-val nem rendelkezők 25% – ának volt 2 vagy több krónikus egészségi állapota (p<0, 0001). Amint az 1. ábrán látható, a többváltozós elemzések statisztikailag szignifikáns összefüggést mutattak a cGvHD és az orális/ocularis szövődmények (HR=1,91, 95% CI, 1,4-2,5, p<0,0001), a diabetes (HR=1,58, 95% CI, 0,96-2,6, p=0 között.07), osteonecrosis (HR=2,59, 95%-os CI, 1,4-5,0, p=0,004), neurológiai szövődmények (HR=1,52, 95%-os CI, 1,1-2,2, p=0,02), pulmonalis szövődmények (HR=2,04, 95% – os CI, 1,3-3,2, p=0,002) és GI szövődmények (HR=1,87, 95% – os CI, 1,1-3,3, p=0, 03). Egy többváltozós modellben, a demográfiai és klinikai változókhoz és a krónikus egészségi állapothoz igazodva, a gyengeség esélye 2,66-szor magasabb volt a cGvHD-val rendelkezők körében (95% CI, 1,4-5,1, p=0,003), összehasonlítva a cGvHD-val nem rendelkezőkkel. Következtetések: Az allogén BMT-recipiensek, akiknek kórtörténetében cGvHD szerepel, szignifikánsan nagyobb terhet hordoznak a hosszú távú morbiditás, és jelentősen nagyobb a törékenység kockázata is. A cGvHD és a kulcsfontosságú krónikus egészségügyi állapotok közötti kapcsolat bizonyítékot szolgáltat a célzott megfigyelési és beavatkozási stratégiák kidolgozására a morbiditás és a gyengeség terheinek csökkentése érdekében.
Arora: Takeda Onkológia: Tanácsadás.