a krónikus aktív hepatitis kifejezés etiológiailag különböző állapotokat fed le, hasonló szövettani jellemzőkkel. Az autoimmun krónikus aktív hepatitis – az eredetileg leírt típus-az egyetlen olyan típus, amely jól reagál a prednizolon terápiára. Az autoimmun krónikus aktív hepatitis szerológiai és egyéb markerekkel megkülönböztethető más típusoktól. A prednizolon-kezelést legalább két évig kell alkalmazni, az aszpartát-transzamináz szérumszintjének megfelelő adagolással; a fenntartó do-nak napi 8-12 mg-nak kell lennie. Az azatioprin (napi 50-100 mg) egyidejűleg adható kortikoszteroid-megtakarító szerként. A prednizolon terápia autoimmun krónikus aktív hepatitisben szenvedő betegeknél javítja az életminőséget és a túlélés nagymértékben meghosszabbodik; jelenleg a túlélési arány 10 év után a prednizolonnal kezelt esetekben legalább 70%. A prednizolon nem hatékony a hepatitis B-hez társuló krónikus aktív hepatitisben, és káros lehet. Kriptogén krónikus aktív hepatitisben, amelyben az autoimmunitás vagy a hepatitis B vírusfertőzés markerei hiányoznak, a prednizolon terápia három hónapig adható, és csak akkor folytatható, ha a betegség aktivitásának mutatói válaszra utalnak. A kortikoszteroid szerek nem bizonyultak előnyösnek más májbetegségekben, beleértve az alkoholos hepatitist és az akut májelégtelenséget, és a primer biliaris cirrhosisban kifejtett jótékony hatás még nem bizonyított.