a koleszterin‐oldhatóság több mint 50 oldószerben, beleértve a homológ n-alkanolokat a dodekanolon keresztül és a homológ etil-karboxilátokat az undekanoáton keresztül, valamint az n-alkanolokban a dekanolon keresztül a 37 dB-szitoszterin-oldhatóságot. Ezen kívül a koleszterin oldhatósági adatait 7, 17 és 27-nél is meghatározták az alkohol-sorozatban. Ezek a mérések lehetővé tették az alkanolokban a koleszterin oldatának felmelegedésének kiszámítását, amelyek a metanol esetében 7, 5 kcal-tól a dekanol esetében 4, 3 kcal-ig terjednek, és amelyek általában csökkennek, bár szabálytalanul, az alkanol lánchosszának növekedésével. Ezekben a sorozatokban mindkét oldott anyag esetében maximális oldhatóságot figyeltek meg hat-hét lánchossz között. Meglepően szabálytalan, páratlan-egyenletes váltakozó oldhatósági mintát figyeltek meg a koleszterin esetében az alkanolokban mind a négy hőmérsékleten. A kísérleti bizonyítékok azt mutatták, hogy ez a minta az oldószer által kiváltott kristályos változásoknak, feltehetően szolvátképződésnek köszönhető, minden alkanol oldószerben a C10‐en keresztül. Összességében az oldhatósági vizsgálatok megvizsgálták az oldószereket a koleszterin és így a koleszterin epekövek feloldásában való hasznosságuk szempontjából. E célból néhány korlátozott oldódási kísérletet végeztünk, amelyek azt mutatták, hogy az oldat sebessége közvetlenül kapcsolódik a szerves oldószerekben mért oldhatósághoz. Az oldódási viselkedés tehát különbözik a micelláris epesó oldatoktól, amelyekben jelentős határfelületi gát szabályozza a kinetikát.