2013-ban a kokain a kábítószerrel való visszaélés kezelésére irányuló programokba való felvétel csaknem 6% – át tette ki. Az egyének többsége (68% 2013-ban), akik kokainhasználat miatt keresnek kezelést, füstöl, és valószínűleg polidrog-használók, Vagyis egynél több anyagot használnak.36 a kokainhasználat kezelését végző személyeknek fel kell ismerniük, hogy a kábítószer-függőség összetett betegség, amely magában foglalja az agy változásait, valamint a társadalmi, családi és egyéb környezeti tényezők széles skáláját; ezért a kokainfüggőség kezelésének foglalkoznia kell ezzel a tág összefüggéssel, valamint minden más, egyidejűleg előforduló mentális rendellenességgel, amely további viselkedési vagy farmakológiai beavatkozást igényel.
farmakológiai megközelítések
jelenleg nincsenek az Egyesült Államok által jóváhagyott gyógyszerek. Food and Drug Administration a kokainfüggőség kezelésére, bár a kutatók számos neurobiológiai célpontot vizsgálnak. A korábbi kutatások elsősorban a dopaminra összpontosítottak, de a tudósok azt is megállapították, hogy a kokainhasználat más neurotranszmitterekkel kapcsolatos változásokat idéz elő az agyban—beleértve a szerotonint, a gamma-amino-vajsavat (GABA), a noradrenalint és a glutamátot.37 kutató jelenleg olyan gyógyszereket tesztel, amelyek a dopamin D3 receptoron hatnak, amely a dopamin receptor egyik altípusa, amely bőséges az agy érzelmi és jutalmazási központjaiban.38 további kutatások a vegyületek (pl., N-acetilcisztein), amelyek helyreállítják az egyensúlyt a gerjesztő (glutamát) és a gátló (GABA) neurotranszmisszió között, amelyet a hosszú távú kokainhasználat megzavarta.39 az állatokon végzett kutatások olyan gyógyszereket is vizsgálnak (például lorcaserin), amelyek a szerotonin receptorokra hatnak.40
számos más betegségekre forgalmazott gyógyszer ígéretes a kokainhasználat csökkentésében az ellenőrzött klinikai vizsgálatok során. Ezek közül az alkoholizmus kezelésére használt diszulfiram mutatta a legígéretesebbet. A tudósok még nem tudják pontosan, hogy a diszulfiram hogyan csökkenti a kokainhasználatot, bár hatása összefüggésben lehet azzal, hogy képes gátolni egy olyan enzimet, amely a dopamint noradrenalinná alakítja. A diszulfiram azonban nem mindenki számára működik. A farmakogenetikai vizsgálatok a DBH enzimet kódoló gén variánsait tárják fel, és úgy tűnik, hogy befolyásolják a diszulfiram hatékonyságát a kokainhasználat csökkentésében.41-43 a beteg DBH genotípusának ismerete segíthet megjósolni, hogy a diszulfiram hatékony farmakoterápia lenne-e az adott személy kokainfüggőségében.41-43
végül a kutatók kifejlesztettek és végeztek korai teszteket egy kokain vakcinán, amely segíthet csökkenteni a visszaesés kockázatát. A vakcina stimulálja az immunrendszert, hogy kokain-specifikus antitesteket hozzon létre, amelyek kötődnek a kokainhoz, megakadályozva annak bejutását az agyba.44 a vakcina biztonságosságának bemutatása mellett egy klinikai vizsgálat megállapította, hogy a magas antitestszintet elért betegek jelentősen csökkentették a kokainhasználatot.45 a beoltott alanyoknak azonban csak 38%-A érte el a megfelelő antitestszintet, és csak 2 hónapig.45
a kutatók azon dolgoznak, hogy javítsák a kokain vakcinát a kokainhoz való kötődés erősségének és az ellenanyagok kiváltására való képességének növelésével.44,46 az új vakcinatechnológiák, beleértve a génátvitelt a termelt antitestek specifikusságának és szintjének növelése vagy a kokain metabolizmusának fokozása érdekében, szintén javíthatják e kezelés hatékonyságát.47 egy kis számú beteggel végzett farmakogenetikai vizsgálat azt sugallja, hogy egy adott genotípusú egyének jól reagálnak a kokain vakcinára—ez egy érdekes megállapítás, amely további kutatást igényel.48
a függőség kezelése mellett a kutatók orvosi beavatkozásokat dolgoznak ki a kokain túladagolásából eredő akut vészhelyzetek kezelésére. Az egyik vizsgált megközelítés a kokain lebontásában részt vevő géntechnológiával módosított emberi enzimek használata, amelyek ellensúlyoznák a kokain túladagolás viselkedési és toxikus hatásait.49 jelenleg a kutatók állatkísérletekben tesztelik és finomítják ezeket az enzimeket azzal a végső céllal, hogy áttérjenek a klinikai vizsgálatokra.49
viselkedési beavatkozások
a kokainfüggőség számos viselkedési kezelése hatékonynak bizonyult mind a lakossági, mind a járóbeteg-ellátásban. Valójában a viselkedési terápiák gyakran az egyetlen elérhető és hatékony gyógymódok számos kábítószer-problémára, beleértve a stimuláns függőségeket is. Azonban a viselkedési és farmakológiai kezelések integrálása végső soron a leghatékonyabb megközelítésnek bizonyulhat.50
a viselkedési terápia egyik formája, amely pozitív eredményeket mutat a kokainhasználati rendellenességekkel küzdő embereknél, a kontingencia kezelése (CM), más néven motivációs ösztönzők. A programok utalványt vagy díj alapú rendszert használnak, amely jutalmazza azokat a betegeket, akik tartózkodnak a kokaintól és más drogoktól. A drogmentes vizeletvizsgálatok alapján a betegek pontokat vagy zsetonokat keresnek, amelyeket az egészséges életmódot ösztönző tárgyakra lehet cserélni, például tornaterem tagságra, mozijegyre vagy vacsorára egy helyi étteremben. A CM különösen hasznos lehet abban, hogy segítse a betegeket a kokain kezdeti absztinenciájának elérésében és a kezelésben maradásban.39,50-52 Ez a megközelítés a közelmúltban gyakorlatiasnak és hatékonynak bizonyult a közösségi kezelési programokban.51
a kutatások azt mutatják, hogy a CM a kokainhasználók sokféle populációjának kedvez. Például, tanulmányok azt mutatják, hogy a kokainfüggő terhes nők és a kisgyermekes nők, akik részt vettek egy CM-programban más szerhasználati rendellenességek kezelésének kiegészítéseként, hosszabb ideig tudtak absztinens maradni, mint azok, akik azonos mennyiségű utalványt kaptak viselkedési követelmények nélkül.A kokainhasználat miatt a CM—kezelésben részt vevő 28 beteg, akik pszichiátriai tüneteket is tapasztaltak—például depressziót, érzelmi szorongást és ellenségeskedést -, jelentősen csökkentette ezeket a problémákat, valószínűleg a kokainhasználat csökkenésével összefüggésben.53
a kognitív-viselkedési terápia (CBT) hatékony megközelítés a visszaesés megelőzésére. Ez a megközelítés segít a betegeknek olyan kritikus készségek kifejlesztésében, amelyek támogatják a hosszú távú absztinenciát-beleértve azt a képességet, hogy felismerjék azokat a helyzeteket, amelyekben a kokaint leginkább használják, elkerüljék ezeket a helyzeteket, és hatékonyabban megbirkózzanak a kábítószer—használathoz kapcsolódó számos problémával. Ez a terápia más kezelésekkel együtt is alkalmazható, ezáltal maximalizálva mindkettő előnyeit.50
a közelmúltban a kutatók kifejlesztették a CBT számítógépes formáját (CBT4CBT), amelyet a betegek egy klinika privát szobájában használnak.54-56 ez az interaktív multimédiás program szorosan követi a személyes CBT kulcsfontosságú tanulságait és készségfejlesztési tevékenységeit egy sor modulban. A filmek olyan példákat és információkat mutatnak be, amelyek támogatják a megküzdési készségek fejlesztését; a vetélkedők, játékok és házi feladatok megerősítik az órákat, és lehetőséget nyújtanak a készségek gyakorlására.54-56 tanulmány kimutatta, hogy a CBT4CBT hozzáadása a heti tanácsadáshoz növelte az absztinenciát54 és növelte a kezelés sikerességét a kezelés után 6 hónappal.55
a terápiás közösségek (TCS)—drogmentes rezidenciák, ahol a szerhasználati rendellenességekből felépülő emberek segítik egymást a viselkedésük megértésében és megváltoztatásában-hatékony kezelés lehet a kábítószer—használók számára, beleértve a kokaint is.57 a TCs 6-12 hónapos tartózkodást igényelhet, és magában foglalhatja a helyszíni szakmai rehabilitációt és más támogató szolgáltatásokat, amelyek az egyén sikeres társadalmi beilleszkedésére összpontosítanak. A TCs más fontos területeken is támogatást nyújthat—a jogi, foglalkoztatási és mentális egészségügyi eredmények javítása.57,58
a szerhasználati rendellenességek kezelésének konkrét típusától függetlenül fontos, hogy a betegek olyan szolgáltatásokat kapjanak, amelyek megfelelnek minden kezelési igényüknek. Például egy munkanélküli beteg számára előnyös lenne a szakmai rehabilitáció vagy a karrier-tanácsadás, valamint az addiktológiai kezelés. A házassági problémákkal küzdő betegeknek Párok tanácsadására lehet szükségük. A fekvőbeteg-kezelés befejezése után a folyamatos támogatás—más néven utógondozás-segíthet az embereknek elkerülni a visszaesést. A kutatások azt mutatják, hogy azok az emberek, akik elkötelezettek az absztinencia iránt, önsegítő magatartást tanúsítanak, és úgy vélik, hogy képesek tartózkodni a kokain használatától (önhatékonyság), nagyobb valószínűséggel tartózkodnak.59 az utógondozás arra szolgál, hogy megerősítse ezeket a tulajdonságokat, és kezelje azokat a problémákat, amelyek növelhetik a visszaeséssel szembeni sebezhetőséget, beleértve a depressziót és a csökkenő önhatékonyságot.59
a tudósok ígéretes eredményeket találtak a telefonos tanácsadásból, mint olcsó módszer az utógondozás biztosítására. Például azok az emberek, akik visszaéltek a stimulánsokkal, akik hét telefonos tanácsadáson vettek részt, az első 3 hónapban csökkenő kábítószer-fogyasztást mutattak, míg azok, akik nem kaptak hívást, növelték használatukat.60 Utalványösztönző növelheti a betegek hajlandóságát a telefonos utógondozásban való részvételre, megduplázva az egy tanulmány szerint kapott foglalkozások számát.61
közösségi alapú helyreállítási csoportok-például névtelen kokain—, amelyek 12 lépéses programot használnak, szintén hasznosak lehetnek az absztinencia fenntartásában. A résztvevők részesülhetnek a támogató közösségből és megoszthatják azokat, akik közös problémákat és problémákat tapasztalnak.62