a Kobaltit egy szulfid ásvány, amely kobaltból, arzénból és kénből, Coassból áll. Szennyeződései legfeljebb 10% vasat és változó mennyiségű nikkelt tartalmazhatnak. Szerkezetileg hasonlít a piritre (FeS2), az egyik kénatomot arzénatom váltja fel.
szulfid ásványi
(ismétlődő egység)
CoAsS
2.EB.25
Ortorombos
piramis (mm2)
(azonos H-M szimbólum)
Pc21b
a = 5,582 ons,
vöröses Ezüst Fehér, lila acélszürke-fekete
szemcsés vagy masszív, ritkán csíkos kristályok, pszeudokubikus.
mintegy létrehozása pszeudo-köbös formák és barázdák
tökéletes{001}
egyenetlen
törékeny
fémes
szürkésfekete
átlátszatlan
6.33 g / cm3
bár ritka, a stratégiailag fontos fém kobalt jelentős forrásaként bányásznak. Az eritrit, a hidratált kobalt-arzenát másodlagos időjárási behatásai gyakoriak.
a név a német Koboldból származik, “földalatti szellem” utalva arra, hogy a kobaltos ércek “megtagadják” az illatot, ahogy elvárják.
keresse meg koboldot a Wikiszótárban, az ingyenes szótárban.
magas hőmérsékletű hidrotermális lerakódásokban és kontakt metamorf kőzetekben fordul elő. A magnetit, a szfalerit, a kalkopirit, a skutterudit, az allanit, a zoizit, a scapolit, a titanit és a kalcit, valamint számos más Co–ni szulfid és arzenid együtt fordul elő. Már 1832-ben leírták.
főleg Svédországban, Norvégiában, Németországban, Cornwallban, Angliában, Kanadában, La Cobalterában, Chilében, Ausztráliában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Marokkóban fordul elő.
a kobaltot szelektív, pH-szabályozású, flotációs módszerekkel lehet elválasztani más ásványoktól, ahol a kobalt visszanyerése általában hidrometallurgiával jár. Pirometallurgiai módszerekkel is feldolgozható, például vakuolvasztással.