a mikroalgák előfordulása ember alkotta felületeken, például tetőcserepeken, betonon, épülethomlokzatokon és más mesterséges felületeken városi területeken, ahol esztétikailag elfogadhatatlan elszíneződést okoz a felületeken, szembetűnő problémát jelent, mivel hozzájárul a biológiai pusztuláshoz és a felgyorsult időjáráshoz. Eddig a mikrobiális kolonizációt főként makroszkopikusan rögzítették, ezért félig kvantitatív módon értékelték az elszíneződés mértéke és az algafertőzés intenzitásának színskálájához rendelt vizuális adatok alapján. Ezek az értékelések azonban nem rendelkeznek egymással kalibrálással, és színváltozásoktól szenvednek az egyidejűleg előforduló gombák vagy háttér tulajdonságok miatt. A klorofill A-nak az aeroterrestrial mikroalgák specifikus biomarkereként történő felhasználásával ezért extrakciós módszert fejlesztettek ki a biomassza számszerűsítésére. Két zöld mikroalgát, Stichococcus sp. és a Chlorella sp., elkülönítették az épületek homlokzataitól, monokultúraként hozták létre és használták a jelen tanulmányban. Az algamintákat legjobban folyékony nitrogénben történő fagyasztással lehet tartósítani, majd liofilizálással, majd ezt követően -18 6c-n történő tárolással. A mechanikus homogenizálás akár 20% – kal javította az extrakciót. A klorofill a extrakció hatékonysága azonban erősen fajspecifikus volt, és tovább befolyásolta a növekedési feltételeket, azaz hogy a sejtek logaritmikus vagy stacionárius növekedési fázisban voltak-e. Az ismeretlen algafajok összetételéből és fiziológiai állapotából származó mintákból származó klorofill a maximális értékek eléréséhez legalább két 24 órás kivonást kellett végezni DMF-ben. Ha a második extrakciós lépés >20% – kal járult hozzá a teljes klorofill a-koncentrációhoz, akkor egy harmadik DMF extrakciót alkalmaztunk. Ezzel a biomarker-vizsgálattal legfeljebb 313 mg klorofill A m−2-t kaptunk az épület homlokzataiból, ami egyenértékű c. 100 g alga friss tömeg, ami nagy szerves terhelést jelent.