a Helykészítés központi tevékenység a keresztény csoportok számára. A tudományos irodalom azonban kevés összehasonlító beszélgetést tartalmaz a helyi keresztény helyelméletekről. Ez a cikk az evangéliumi közösségek tíz Néprajzi leírására gondol, hogy odafigyeljen arra, amire ezek a keresztények a mindennapi helyteremtés során figyelnek. Hét problematikát tárgyal, amelyek gyakran ismétlődnek az evangéliumi munkahelyeken (nevezetesen nyelvi, anyagi, időbeli, személyiségi, transzlokális, transzcendens és világi aggodalmak). Ez az elemzés árnyalja a protestáns anyagiságról, az időbeliségről és a személyiségről szóló jelenlegi antropológiai vitákat. A cikk azt állítja, hogy az evangéliumi helymeghatározás központi tétele a hit és a hely egyidejű szétszedése és egyesítése. Ez a helyzet és a Beállítás egyidejű beolvadását és feloldását eredményezi, ami nem jelölhető meg sem az elhelyezés, sem az alapos elhelyezés nélkül. Tágabban, az evangélikus helykészítés a deterritorializáció modern példáját nyújtja, amely különbözik a helytelenségtől. Beszél az ideálok, az intencionalitás és az önrendelkezés összetett kölcsönhatásáról is.