májcirrhosis gyakran szerepel az oka a gynecomastia. Korábban azt tapasztaltuk, hogy a kórházi férfiaknál a gynecomastia prevalenciája korrelált a testtömeg-indexgel és az életkorral. Az átlagos testtömeg-index és a gynecomastia prevalenciája a cirrhosisos (nonedematous) betegeknél nem különbözött a teljes populációban tapasztaltaktól. Mivel az ascites, perifériás ödéma vagy mindkettő súlyosabb cirrhotikus alanyok általában vékonyak, 18 súlyosabb cirrhotikus alanyot és 18 nonobese-t vizsgáltunk (átlagos testtömeg-index, 20.9 +/- 0.6 kg / m2), életkornak megfelelő kontroll alanyok a tapintható gynecomastia prevalenciájára. A teljes tesztoszteron, a szabad tesztoszteron, az összes ösztrogén és az ösztradiol koncentrációt is mértük. A kontroll alanyok ötven százaléka gynecomastia volt. Az emlőszövet átmérője korrelált a testtömeg-indexszel. A gynecomastia prevalenciája a cirrhotikus alanyokban 44% volt. Ezeknél a betegeknél nem figyeltek meg szignifikáns összefüggést az emlőszövet átmérője és a testtömeg-index között, feltehetően azért, mert a testtömeg-index a folyadékretenció miatt emelkedett. Az eredményeket gyógyszerek alapján nem lehetett elszámolni. A szérum szabad tesztoszteron-koncentráció alacsonyabb volt a cirrhosisos betegeknél, mint a kontroll betegeknél (0.11 +/- 0.02 v 0.22 +/- 0.03 nmol / L). A teljes ösztrogén-szabad tesztoszteron arány magasabb volt cirrhotikus betegeknél (10.3 +/- 2.5 V 2.6 +/- 0.5), csakúgy, mint az ösztradiolmentes tesztoszteron Arány (2.2 +/- 0.7 v 0.5 +/- 0.1). Ezek az arányok nem különböztek szignifikánsan a gynecomastiával vagy anélkül cirrhotikus betegeknél. Ezért ezek az adatok azt mutatják, hogy az ösztrogén-tesztoszteron aránytól eltérő tényezők szerepet játszanak a gynecomastia kialakulásában mind cirrhotikus alanyokban, mind kontrollokban, vagy hogy az emlőszövet érzékenysége az emelkedett ösztrogén-tesztoszteron arányra nagyon változó.