leírás
az 5.században másolt Codex Alexandrinus egyike annak a három korai görög kéziratnak, amelyek mind az Ó -, mind az Újszövetséget együtt őrzik.
neve (‘könyv Alexandriából’) Alexandria városából származik Egyiptomban, ahol megőrizték, mielőtt az Alexandriai görög pátriárka, Cyril Lucar (d. 1638) 1621-ben Konstantinápolyba hozta. Görög ortodox Pátriárkaként Lucar szoros kapcsolatban állt Nagy-Britanniával és az anglikán egyházzal, amely számos tevékenységében támogatta. Ezt a kéziratot ajándékként mutatta be az uralkodó uralkodónak, I. Károly (r. 1625-1649) 1627-ben. Az Isztambuli angol nagykövet révén Londonba érkezve a Codex Alexandrinus a Királyi Könyvtár részévé vált. Túlélte az 1733-as pusztító tüzet, amikor a könyvtáros Richard Bentley (d. 1742) maga mentette meg a lángoktól. Ezt követően belépett a British Museumba, majd a British Library-be.
a Codex Alexandrinus tartalmazza a teljes görög Bibliát, amely tartalmazza az Ószövetség (Septuaginta) ókori görög fordítását az Újszövetséggel együtt. Tartalma kissé eltér a modern nyomtatott Bibliától: több extra könyvet tartalmaz, köztük a Makkabeusokat a Septuaginta Ószövetség részeként, valamint az Újszövetség végén található Római Szent Kelemen első levelét (99. d.). Különösen figyelemre méltó, hogy megőrizte a Deuteronomium és a Jelenések egyik legjobb szövegét, és ez a Makkabeusok második és harmadik könyvének legrégebbi kézirata.
a kézirat valószínűleg három írástudó munkája volt. Az egyes könyvek kezdő sorai piros tintával vannak írva, a könyv szakaszait pedig a margóba helyezett nagyobb betű jelöli. A szöveget folyamatosan írják egy nagy négyzet alakú, két oszlopban. A Biblia egyes könyveinek címeit stilizált díszítéssel jelölik kolofon (jellegzetes díszítő farokdarab) az egész kéziratban. Ezek a kolofonok gyakran tartalmaznak gyümölcsöt vagy növényzetet, és a könyv megvilágításának legkorábbi példái a túlélésre.