Cluster fejfájás (CH) is nevezik “öngyilkos fejfájás” miatt a rendkívül súlyos fájdalom jellemzi a támadások. Valóban jól ismert, hogy a CH-betegek sajátos viselkedést mutatnak a támadások során. Tanulmányunk célja a következő volt: i) prospektív módon vizsgálni a betegek prodrómáit és klinikai fájdalomjellemzőit és viselkedését a Ch tipikus, spontán rohamai során, a Nemzetközi Fejfájás Társaság osztályozási kritériumai szerint; és ii) retrospektív módon megvizsgálni a klaszter időszak kezdetét megelőző premonitoriális jeleket és tüneteket. Negyvenkét epizodikus Ch-beteget kértek fel egymás után a parmai Egyetem fejfájás központjába, hogy hamarosan töltsenek ki egy kérdőívet egy “tipikus” CH-támadás után. A kérdőívekben a betegeket kérték: a) saját szavaikkal írják le a roham során tapasztalt fájdalom típusát; b) vizuális analóg skálán (VAS) értékeljék a fájdalom csúcsintenzitását; c) jelezzék a fejfájás kezdete és a fájdalom csúcsintenzitása között eltelt időt; d) jelentsék a rohamot megelőző jeleket és tüneteket (prodromes), kiválasztva őket egy 65 tételes listából; és e) saját szavaikkal írják le a roham alatti viselkedésüket. Minden beteget arra is felkértek, hogy jelentse a klaszter időszak kezdetét megelőző panaszokat és / vagy tüneteket (premonitoriális tünetek). Az adatok elemzése azt mutatta, hogy a fájdalom klinikai jellemzői nagyon összetettek és a betegek között nagyon eltérőek voltak. Az esetek 85,7% – ában a betegek a fájdalom csúcsintenzitását (amelyet átlagosan a roham kezdetétől számított 8,9 percen belül értek el) 8 és 10 között értékelték a VAS-on. A legtöbb (88,1%) a pyschomotoros agitáció (nyugtalanság) tipikus jeleit mutatta a támadás során. A prodromokat a mintánkban szereplő szinte minden beteg jelentette (97,6%), a premonitoriális tüneteket pedig csak 40,5% – kal. Vizsgálatunk eredményei azt sugallják: i) hogy a CH fájdalma nem írható le sem érrendszeri, sem neuralgikus típusként; ii) a hagyományos háromlépcsős skála (enyhe, közepes, súlyos) nem teszi lehetővé a fájdalom intenzitásának megfelelő kategorizálását, és a VAS-val kell helyettesíteni annak érdekében, hogy tükrözze a fájdalom intenzitásának szélesebb spektrumát; iii) hogy a rohamok alatti nyugtalanság olyan gyakori, hogy CH diagnosztikai kritériummá kell válnia; és iv) hogy a prodromák és/vagy a premonitoriális tünetek gyors és pontos jelentése hasznos lehet a korai kezelés kialakításában.