a rákos sejteknek szinergikusan kell kölcsönhatásba lépniük a környező mikrokörnyezetükkel, hogy neoplazmát képezzenek és tovább haladjanak a távoli szervek kolonizálásához. A mikrokörnyezet mély epigenetikus hatást gyakorolhat a sejtekre a sejtek közötti sejtekből származó kölcsönhatások révén, vagy a mikrokörnyezetbe lerakódott sejtekből származó tényezők révén. A Tumor progressziója immunválaszt jelent, és számos olyan folyamatot indít el, amelyek szinergikusan indukálják az átalakult és stromális sejtek közötti együttműködést, amelyek versenyeznek a térért és az erőforrásokért, például az oxigénért és a tápanyagokért. Ezért az extra celluláris miliő és a szöveti mikrokörnyezet Heterotípusos kölcsönhatásai együttműködnek a tumor növekedésének, az angiogenezisnek és a rákos sejtek motilitásának elősegítésében a pleiotropikus citokinek és oldható faktorok fokozott szekréciója révén. A Clusterin (CLU), amelyet széles körben rejtélyes fehérjének tekintenek, egyike annak a számos sejtes tényezőnek, amelyek megosztják az intracelluláris információt a mikrokörnyezettel, és szisztémás diffúzióval is rendelkezik, szorosan összekapcsolva a sejt “be és ki” – jét az antagonista funkciók még mindig vitatott változatosságával. A CLU nevének sokasága jelzi a probléma összetettségét, és egyrészt tükrözheti annak multifunkcionalitását, vagy alternatívaként elfedheti a funkció közösségét. A Clu feltételezett szerepe, amelyet citoprotektív prosurvival chaperone-szerű molekulaként támogatnak, kényszerítőnek tűnik, ellentétben a tumor szuppresszor funkciójával, mint a genom őrzőinek útmutatója (DNS-javító fehérjék Ku70/80, bax sejthalál induktor), valóban tükrözheti különböző formáinak kiegyensúlyozott kifejeződését, minden bizonnyal az intra – és extracelluláris mikrokörnyezet keresztbeszélgetésétől függően. A citokinek hálózatának bonyolult egyensúlya és a Clu formák termelésének szabályozása a rákban és a stromális sejtekben kétségtelenül potenciális kapcsolatot jelent az adaptív válaszok, a genomikus stabilitás és a kívülálló hatás között az oxidatív stressz és károsodás után. Ez a felülvizsgálat a tumor-mikrokörnyezet kölcsönhatásokra összpontosít, amelyek szigorúan részt vesznek a helyi rák növekedésének, inváziójának és távoli metasztázisainak szabályozásában, amelyek döntő szerepet játszanak A CLU különböző formáinak expressziójában és felszabadulásában. Ezen túlmenően a fehérje extracelluláris formájának, a sCLU-nak a pleiotróp hatására összpontosítunk, amely döntő szerepet játszhat a stromális változások átirányításában, az intercelluláris kommunikáció megváltoztatásában, a sejtfelszíni receptorok megkötésében és a kemokinek szekréciójának befolyásolásában parakrin és autokrin módon. A rákos sejten belüli és kívüli (“be és ki”) CLU funkciók további tisztázása indokolt a tumor és a sztróma közötti kölcsönhatás mélyebb megértéséhez, ami új terápiás cotargeting stratégiákat javasol.