felvetődött, hogy a myocardialis sejt egy viszonylag specifikus markerének, például a kreatin-kináz MB izoenzimnek az elfogadása jobb pontosságot eredményezhet az infarktus méretének becslésében soros szérummintával és kompartmentális elemzéssel. Mindazonáltal az izoenzim aktivitásának értékelésére szolgáló jelenlegi módszerek nehézkesek és klinikai alkalmazásra alkalmatlanok. Ezért új tesztet alkalmaztunk a CK MB aktivitás gyors meghatározására, az M alegységek immunológiai gátlása alapján. 19 olyan betegnél, akik nem kaptak intramuszkuláris injekciót vagy ismételt defibrillációt, jó korrelációt találtak az MB-n alapuló nekrózis indexek és a teljes CK meghatározás között (r = 0,94), a kumulatív MB felszabadulás összege 16 +/- 4 az összes CK% – a. Jelentős különbségeket figyeltek meg 3 betegnél, akiket külső szívmasszázsnak vetettek alá (MB = 9 +/- 1 az összes CK% – a), ami a teljes CK jelentős extrakardiális forrására utal a vázizom traumája miatt. Az összehasonlító kinetikai elemzés jelentős különbségeket mutat a két izoenzim között, nemcsak a CK MB nagyobb eltűnési arányával kapcsolatban, hanem szignifikánsan összefüggésben van ennek az izoenzimnek a szívizomból történő gyorsabb felszabadulásával, amelyről korábban nem számoltak be. A maximális megjelenési arány és a kumulatív enzim felszabadulás (r = 0,86) között talált jó korrelációk arra utalnak, hogy az előbbi a sejtmembránok lebomlási sebességének indexét jelentheti. Ezen adatok gyakorlati következményeit tárgyaljuk.