35 mm-es filmmel ellátott cineradiográfiai berendezés alkalmazásával a cineradiográfiai technika alkalmazását az odontológiában vizsgálták, különös tekintettel a bolus-helyzet, a mandibula mozgási mintázatának, a rágási sebességnek és a teljes fogsor stabilitásának megfigyelésére. A tanulmány két részre oszlik. Az első részben felmérjük a módszer elméleti és gyakorlati hibáját, és meghatározzuk a sugárdózist. A második részben korlátozott vizsgálatokat végeznek a tesztalanyokon a különböző típusú orális rehabilitáció előtt és után. A matematikailag becsült geometriai hibák majdnem egybeestek a torzítás klinikai vizsgálatának eredményeivel, és a nyomkövetési hibával együtt olyan nagyságúak voltak, hogy nagy pontosságú mérések nem voltak lehetségesek. Fémjelzők használatával a hiba csökkenthető, és a röntgenfilm 1 mm-nél nagyobb mozgásai vagy eltérései jó pontossággal megfigyelhetők. Az abszorbeált dózist termolumineszcens dozimetriás módszerrel határoztuk meg, és a koponya cineradiográfiás vizsgálatához körülbelül 5 radnak találtuk. A bolus helyzet vizsgálata, mandibularis mozgások stb. kiderült, hogy az orális rehabilitáció után a beteg orális viselkedése drámaian megváltozhat. Az új okkluzális felületeket a legtöbb esetben a rehabilitáció utáni rövid alkalmazkodási idő után rágásra használták. A mandibularis mozgási mintát szintén jelentősen befolyásolták. Arra a következtetésre jutottak, hogy a cineradiográfia nagyon alkalmas az intraorális viselkedés, például a bolus pozíció megfigyelésére és a funkcionális mozgás elemzésére. A nagy pontosságú mérésekhez más módszereket kell alkalmazni.