A szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k) antidepresszánsok jelenleg a leghasznosabbak a depresszió kezelésében. Az SSRI-k különbséget mutatnak a szerotonin újrafelvétel gátlásának hatékonyságában, bár a különbségek nem korrelálnak a klinikai hatékonysággal. Jelentős farmakokinetikai különbségek vannak az öt SSRI, fluvoxamin, fluoxetin, paroxetin, szertralin és citalopram között. Ezeknek a gyógyszereknek az optimális használata megköveteli ezeknek a különbségeknek a szakmai ismeretét. Ezen farmakokinetikai paraméterek közül a felezési idő és a metabolizmus útvonalai a legfontosabbak. Jelentős különbségek vannak a fluoxetin és más SSRI-k közötti felezési idő tekintetében. A fluoxetin és aktív metabolitja, a norfluoxetin felezési ideje 2-4 nap, illetve 7-15 nap, hosszabb, mint más SSRI-k (körülbelül 1 nap). A fluoxetin és aktív metabolitjának meghosszabbított felezési ideje előnyt jelenthet a rosszul megfelelő betegeknél, és potenciális biztonságossági előnyt jelenthet a rövidebb hatású SSRI-kkel szemben a kezelés hirtelen abbahagyása tekintetében. Ezzel szemben ez a hosszú felezési idő hosszú kimosódást igényel (5 hét), mielőtt más gyógyszereket (MAOI-k, sumatriptan) vezetnének be, amelyek kölcsönhatásba léphetnek a szerotonin funkcióval és szerotoninerg szindrómához vezethetnek. Az SSRI-k a máj P450-2D6 izoenzimjének erős inhibitorai, és várhatóan hatással lesznek az ezen enzim által metabolizált gyógyszerek clearance-ére. A paroxetin a leghatásosabb inhibitor, ezt követi a fluoxetin, a szertralin, a citalopram és a fluvoxamin. Vesebetegség késlelteti a citalopram, a paroxetin és a fluvoxamin metabolit eliminációját, ezért idős betegeknél a dózist csökkenteni kell. Ezzel szemben a fluoxetin és a szertralin farmakokinetikáját sem az életkor, sem a vesekárosodás, sem a fluoxetin esetében az elhízás nem befolyásolja.