tizenkilenc súlyos esszenciális hipertóniában vagy vese parenchymás betegség miatti magas vérnyomásban szenvedő beteget kezeltek intravénás klonidinnel. 14 betegnél az emelkedett vérnyomást egy vagy több krízis bonyolította: hét beteg bal kamrai elégtelensége, hat encephalopathia, subarachnoidális vérzés, agyvérzés, aorta aneurysma boncolása, akut veseelégtelenség, súlyos orrvérzés, egy-egy epizód. Klonidin 0.15 vagy 0,30 mg-ot intravénásan adtak be 40 percenként, amíg a diasztolés vérnyomás 120 Hgmm-re vagy az alá nem csökkent. A vérnyomást 10 percenként vették. Mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás jelentősen csökkent az intravénás klonidin után, az előbbi 96 Hgmm-rel (P kevesebb, mint 0,001), az utóbbi 52 Hgmm-rel (P kevesebb, mint 0,001) 40 perctől 2 1/2 óráig. A klonidin dózisa 0,15-0,90 mg között változott, átlagosan 0,52 mg. A pulzusszám szignifikánsan csökkent 20 ütés/perc (P kevesebb, mint 0,001) a gyógyszer által. Súlyos mellékhatásokat nem figyeltek meg, kivéve az átmeneti sinoatrialis blokk epizódját. A vesefunkció nem változott. Azoknál a betegeknél, akik az intravénás klonidin-kezelés előtt krónikus diuretikus kezelésben részesültek, az első klonidin adag után mind a szisztolés (P kevesebb, mint 0, 01), mind a diasztolés (P kevesebb, mint 0, 001) vérnyomás szignifikánsan nagyobb csökkenését mutatták. Egy betegnél az intravénás klonidin nem volt hatékony (azaz a vérnyomás 200/150 Hgmm maradt) a teljes klonidin 0,9 mg-os dózisa ellenére. Két beteg halt meg, az egyik súlyos agyvérzésből, a másik egy kiterjedt boncoló aorta aneurizmából, de a halálos kimenetel nem volt összefüggésben a klonidinnel.