háttér: a legtöbb klinikai laboratórium számított (C) alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterint (LDL-C) használ a méréshez. Néhány tanulmány megkérdőjelezte a cldl-C linearitását a klinikailag hasznos alacsony tartományban. Sőt, általában úgy gondolják, hogy a számítás gyenge pontossághoz vezet, így a CLDL-C változása nagyobb, mint a 4% – os iránymutatás, mivel a számítás három elsődleges változótól függ. Valójában a számított érték változékonyságának mértéke kicsi lesz, ha az egyes elsődleges értékek változékonysága kicsi a számított értékhez való hozzájárulásához képest. Amikor az LDL-C alacsony, a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin (HDL-C), amelynek pontossága gyengébb, fontosabbá válik a CLDL-C pontosságának meghatározásában. Az új homogén (közvetlen) HDL-C (dHDL) módszerek jobb pontosságot mutatnak, mint a régebbi heterogén módszerek. Feltételeztük, hogy egy közvetlen homogén HDL-C módszer jelentősen javítaná az LDL-C alacsony tartományú pontosságát a régebbi heterogén HDL-C módszerekhez képest.
módszerek: összehasonlítottuk a CLDL-C-t egy szabványosított elektroforetikus módszerrel, amely nagyon nagy pontosságot mutat. Összehasonlítottuk a CLDL-C pontosságát homogén dHDL és heterogén indirekt módszerrel.
eredmények: jó linearitást találtunk a CLDL-C esetében 500 mg/L-ig (x0.002586). A CLDL-C variáció fő forrása a HDL-C volt. A lipoprotein lipidek automatizált módszereinek felhasználásával, feltételezve, hogy referenciamódszerünk pontos, a cldl-C (mg/dL) triglicerid (mg/dL) (x0.001129) x0.2 egyesek által javasolt képlet pontosabb eredményeket adott, mint a mások által javasolt triglicerid (mg/dL) x0.16.
következtetések: Tekintettel arra, hogy a CLDL-C megfelel a precíziós irányelveknek, amíg a közvetlen LDL-C módszerek nem finomíthatók, a CLDL-C továbbra is az LDL-C klinikai értékelésének elsődleges tesztje. A gyártók számára a CLDL-C szabványosított tesztelésének rendelkezésre kell állnia, hogy az egyes műszerekhez használt képlet jól meghatározott pontosságot biztosítson.