absztrakt vita áll fenn a klórhexidin plakk gátlásban kifejtett hatásmechanizmusáról. Ez a tanulmány megkísérelte meghatározni, hogy orális klórhexidin-tartály szükséges-e a plakk gátlásához. A helyileg alkalmazott vagy öblített klórhexidin hatására a zománc plakknövekedését klinikai pontozással, bakteriális tenyésztéssel és pásztázó elektronmikroszkóppal szorosan figyelemmel kísérték. Így 3 alany kivehető akril készülékeket viselt, amelyek zománcbetéteket tartalmaztak. Az első kezelés során a készülékek egyik oldalán lévő betéteket 0,2% klórhexidinnek, a másik oldalon pedig 1 percig vízzel, naponta kétszer 14 napig. A második kezelésben az alanyok 0,2% klórhexidinnel öblítették 1 percig naponta kétszer 14 napig a készülékekkel in situ. Az eredmények azt mutatták, hogy a 3 vizsgálati módszerrel értékelt plakknövekedés nagyon kicsi volt a klórhexidinnel kezelt betéteken a vízzel kezelt mintákkal összehasonlítva. Fontos, hogy a klórhexidinnel helyileg vagy öblítéssel kezelt betéteket semmilyen értékelési módszerrel nem lehetett megkülönböztetni. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a klórhexidin a plakk gátlását az alkalmazás ideje alatt azonnali baktericid hatás, valamint a pellicle bevonatú zománc felületére történő adszorpció eredményeként elhúzódó bakteriosztatikus hatás eredményeként éri el. Összhangban más klinikai vizsgálatokkal, nyilvánvaló, hogy az antiszeptikum fokozatosan deszorbáló orális tartálya nem az a mechanizmus, amellyel a klórhexidin plakkgátlást ér el a fogakon.