az ivóvízrendszer teljes klórkoncentrációjának pontos modellezéséhez megbízható matematikai leírásokra van szükség az ömlesztett víz és a csőfalak bomlási mechanizmusairól. A csővezetékek falreakciós sebességét három különböző rendszerben számították ki a terepi klórprofilok közötti különbségekből és a pontosan modellezett ömlesztett bomlásból. A kellően nagy átmérőjű (>500 mm) és magasabb klórkoncentrációjú (>0,5 mg/L) bélelt csövek falbomlási sebessége elhanyagolható volt az ömlesztett bomlási sebességekhez képest. Tovább lefelé, a falreakció sebessége folyamatosan nőtt (0,15 mg/dm2/h körül tetőzik), mivel a klórkoncentráció csökkent, amíg a falhoz történő tömegszállítás nem irányította a falreakciót. Ezek az eredmények ellentmondanak a falreakciós modelleknek, beleértve az EPANET szoftverbe beépítetteket is, amelyek feltételezik, hogy a fal bomlása nulla rendű (állandó bomlási sebesség) vagy elsőrendű (a fal bomlási sebessége a klórkoncentrációval csökken). Ehelyett az eredmények összhangban vannak a falreakció biofilm aktivitással történő megkönnyítésével, nem pedig felszíni kémiai reakciókkal. A falreakció új modellje ötvözi a klórkoncentráció és a tömegszállítás korlátozása által moderált biofilmaktivitás hatását. Ez a falreakciós modell, pontos ömlesztett klórbomlási modellel, elengedhetetlen a klórmaradványok kellően pontos előrejelzéséhez az elosztórendszerek vége felé, ezért a mikrobiális szennyeződés ellenőrzéséhez. Ennek a modellnek az EPANET-MSX (vagy hasonló) szoftverben történő megvalósítása lehetővé teszi az ivóvízhálózatok fertőtlenítési stratégiáinak javításához szükséges pontos klórmodellezést. A klór biofilmre gyakorolt hatásának új betekintése szintén segíthet a biofilm szabályozásában a klórmaradványok fenntartása érdekében.