számos geokémiai, ülepedési és paleontológiai bizonyíték utal arra, hogy a triász végén és a Jura elején, mintegy 200 millió évvel ezelőtt, jelentős környezeti változások ideje volt. A Pangea szuperkontinens elkezdett hasadni, az eusztatikus tengerszint emelkedett, és tömeges kihalás történt a tengeri és szárazföldi biótákban. A közép-atlanti magmatikus tartományt (CAMP) magában foglaló bazaltos lávák legalább 6-3-106 km3-es kitörése szintén ebben az időben történt, és szorosan összefüggött a Pangea hasadásának kezdetével. Ennek a nagy magmás tartománynak a elhelyezése viszonylag nagyon rövid időn belül történt, talán nem több, mint 6 Ma. Bár viszonylag kevés tábor maradt fenn, az eredeti tartomány rendkívül nagy volt, a mai új-Skóciától Bolíviáig, az USA déli középső részétől Marokkóig terjedt. A tábor környezeti hatása szempontjából nagy jelentőséggel bír a viszonylag gyors elhelyezése és eredeti elhelyezkedése az Egyenlítő mentén. A szilikát kőzetek, különösen a friss bazaltos kőzetek időjárásának megértésében a közelmúltban elért eredmények rámutattak az időjárási folyamat fontosságára a környezeti változások befolyásolásában. Ebben a hozzájárulásban megvizsgáljuk a triász – jura határt átívelő tengervíz Sr-és Os–izotóp rekordjainak részleteit annak érdekében, hogy megértsük az akkori környezeti változások természetét és lefolyását. Az európai kontinensről és az Egyesült Királyságból származó SR-izotóp adatok korrelációja azt mutatja, hogy a tengervíz 87sr/86sr arányának gyors csökkenése, amely a korai Rhaetianusban kezdődött (késő triász), a késő Rhaetianusban véget ért, közel a triász–jura határhoz. Abban az időben a tengervíz 187os/188os aránya szintén különösen alacsony értékekre csökkent. A késő Rhaetianusban a tengervíz 87sr/86sr aránya gyorsan növekedett a 0,70765-ről 0,70775-re, majd ez és a tengervíz 187os / 188os aránya megközelítőleg állandó maradt a Hettangian idejére (a Jura első 3 ma-ja). Eltekintve a radiogén Os-izotóp értékekre való átmeneti eltéréstől (pl. magas 187os/188os arány) a triász-jura határ közelében a tengervíz radiogén 187os/188os arányát a hettangian alatt úgy értelmezik, hogy az a globális időjárási minták jelentős zavarát tükrözi, amelyet a tábor gyors időjárása és eróziója okozott közvetlenül a beépítése után. Azt javasoljuk, hogy a tengervíz 87sr/86sr arányának gyors növekedését a késő Rhaetianban és a körülbelül állandó 87sr/86sr arányokat az egész Hettangianban az okozta, hogy nagy mennyiségű további radiogén Sr került az óceánokba, amely valószínűleg könnyen viharvert litológiából, például karbonátból vagy evaporit. A Sinemurian kezdetén a tengervíz 87sr/86sr aránya csökkenni kezdett, ugyanakkor a tengervíz 187os / 188os aránya radiogénebb értékekre nőtt. A Sinemurianus kezdetén a tengervíz SR – és Os-izotópösszetételének tendenciáit annak bizonyítékaként értelmezzük, hogy a tábor nagy részét kémiai időjárási viszonyok eltávolították, mire a tábornak már nem volt jelentős hatása a Föld környezetére.
a tengervíz Sr – és Os-izotópjainak változási mintái, amelyek a legutóbbi triász és a legkorábbi jura időszakban történtek, sok hasonlóságot mutatnak azokkal, amelyek a Pliensbach–Toarcian 683 millió évvel ezelőtt történtek, átfedve a Karoo–Ferrar magmás tartomány kitörését. Mindkét esetben, a seawater Sr – az Os-izotóp feljegyzések azt mutatják, hogy volt egy viszonylag nagyon rövid intervallum, amely alatt a kontinentális időjárási viszonyok jelentősen megnőttek. A tengervíz SR – és Os-izotóp-feljegyzéseinek reakcióinak hasonlósága abban az időben erősen arra utal, hogy a bazaltos nagy magmás tartományok kitörése és ezt követő eróziója nagy szerepet játszott a környezeti változások lefolyásának meghatározásában a múltban.