AmygdalaEdit
a félelem kondicionálása az agy amygdala nevű területétől függ. Az amygdala részt vesz a kondicionált félelem memória megszerzésében, tárolásában és kifejezésében. A léziós vizsgálatok kimutatták, hogy a félelem kondicionálása előtt az amygdalába fúrt elváltozások megakadályozzák a félelem kondicionált válaszának megszerzését, a kondicionálás után az amygdalában fúrt elváltozások pedig a kondicionált válaszok elfelejtését okozzák. Az amygdala elektrofiziológiai felvételei kimutatták, hogy az adott régió sejtjei hosszú távú potencírozáson (LTP) mennek keresztül, amely a szinaptikus plaszticitás egyik formája, amelyről úgy gondolják, hogy a tanulás alapja. A farmakológiai vizsgálatok, a szinaptikus vizsgálatok és az emberi vizsgálatok szintén arra utalnak, hogy az amygdala elsősorban felelős a félelem tanulásáért és a memóriáért. Ezenkívül az amygdala idegsejtjeinek gátlása megzavarja a félelem megszerzését, míg ezeknek az idegsejteknek a stimulálása a félelemmel kapcsolatos viselkedést, például a rágcsálók fagyási viselkedését vezérelheti. Ez azt jelzi, hogy az amygdala megfelelő működése mind a félelem kondicionálásához, mind a félelem viselkedésének ösztönzéséhez szükséges. Az amygdala nem kizárólag a félelemközpont, hanem a különféle környezeti ingerekre való reagálás területe is. Számos tanulmány kimutatta, hogy kiszámíthatatlan semleges ingerekkel szembesülve az amygdala aktivitása növekszik. Ezért még bizonytalan helyzetekben is, és nem feltétlenül félelemben, az amygdala szerepet játszik más agyi régiók figyelmeztetésében, amelyek ösztönzik a biztonságot és a túlélési válaszokat.
az 1950-es évek közepén Lawrence Weiskrantz bebizonyította, hogy az amygdala elváltozásokkal rendelkező majmok nem tudták elkerülni az averzív sokkot, míg a normál majmok megtanulták elkerülni őket. Arra a következtetésre jutott, hogy az amygdala kulcsfontosságú funkciója a külső ingerek averzív következményekkel való összekapcsolása. Weiskrantz felfedezését követően sok kutató elkerülési kondicionálást alkalmazott a félelem idegi mechanizmusainak tanulmányozására.
Joseph E. LeDoux fontos szerepet játszott az amygdala szerepének tisztázásában a félelem kondicionálásában. Az elsők között mutatta be, hogy az amygdala hosszú távú potencírozáson megy keresztül a félelem kondicionálása során, és hogy az amygdala sejtek ablációja megzavarja mind a tanulást, mind a félelem kifejeződését.
hippokampusz
a félelem kondicionálásának bizonyos típusai (pl. kontextuális és nyomkövetési) magukban foglalják a hippokampuszt is, az agy azon területét, amelyről úgy gondolják, hogy affektív impulzusokat kap az amygdalától, és ezeket az impulzusokat integrálja a korábban létező információkkal, hogy értelmessé tegye. A traumatikus élmények egyes elméleti beszámolói azt sugallják, hogy az amygdala-alapú félelem megkerüli a hippokampuszt intenzív stressz alatt, és szomatikusan vagy képként tárolható, amelyek fizikai tünetekként vagy visszaemlékezésként térhetnek vissza kognitív jelentés nélkül.
molekuláris mechanizmusokszerkesztés
intra-amygdala áramkörökszerkesztés
a bazolaterális amygdala neuronjai felelősek a kondicionált félelemmemória kialakulásáért. Ezek az idegsejtek a központi amygdala idegsejtjeire vetülnek ki egy kondicionált félelemválasz kifejezésére. Az amygdala ezen területeinek károsodása a kondicionált félelemre adott válaszok kifejeződésének megzavarását eredményezné. A bazolaterális amygdala elváltozásai súlyos hiányokat mutattak a kondicionált félelemre adott válaszok kifejezésében. A központi amygdala elváltozásai enyhe hiányokat mutattak a kondicionált félelemre adott válaszok kifejezésében.
NMDA receptorok és glutamát
az egyik legfontosabb neurotranszmitter, amely részt vesz a kondicionált félelem tanulásában, a glutamát. Felvetődött, hogy az amygdala NMDA receptorai (NMDAR-ok) szükségesek a félelem memória megszerzéséhez, mert az NMDAR funkció megzavarja a félelem válaszainak kialakulását rágcsálókban. Ezenkívül a félelem kondicionálásának asszociatív jellege tükröződik az NMDAR-ok mint egybeeső detektorok szerepében, ahol az NMDAR aktiválásához egyidejű depolarizációra van szükség az amerikai bemenetek által egyidejű CS aktiválással kombinálva.
EpigeneticsEdit
a feltételes félelem transzgenerációs úton öröklődhet. Az egyik kísérletben az egereket úgy kondicionálták, hogy féljenek az acetofenon szagától, majd felállították az egerek következő generációinak tenyésztésére. Az egerek következő generációi viselkedési érzékenységet mutattak az acetofenonnal szemben is, amelyet neuroanatómiai és epigenetikai változások kísértek, amelyekről úgy gondolják, hogy a szülők ivarsejtjeiből örököltek.