az obszesszív-kompulzív rendellenesség (OCD) és a szerotonin újrafelvétel-gátlók elválaszthatatlanul összekapcsolódtak az OCD kezelésében való hatékonyságuk felfedezésével 1969-ben és 1976-ban. Az OCD szerotonin újrafelvétel-gátlókra adott válaszának specifitása fontos platformot biztosított az OCD neurobiológiájának feltárásához. Ez a tudás számos különböző kutatási területről származik, beleértve az idegképalkotást, a neuroimmunológiát és a farmakológiai kihívást. Az OCD farmakológiai kezelésével kapcsolatos kutatások előrehaladtával számos szerotonin újrafelvétel-gátlót hagytak jóvá és forgalmaztak az OCD kezelésére. Ezek közé tartoznak a klomipramin, a szertralin, a paroxetin, a fluoxetin és a fluvoxamin. Mivel ezeknek a szereknek ugyanaz a hatásmechanizmusa (szerotonin újrafelvétel gátlása), a használni kívánt szer megválasztásának más paramétereken kell alapulnia. Ezek közé tartoznak a hatékonyság, az adagolás és a mellékhatás-profil különbségei. Citalopram, egy újonnan forgalmazott szelektív szerotonin újrafelvétel gátló kínálhat bizonyos előnyöket a jelenleg forgalmazott szerekkel szemben. Elméletileg hatékonynak kell lennie az OCD kezelésében is. A depresszió kezelésében kimutatták, hogy minimális mellékhatása van, alacsony az elvonási tünetek kockázata, és kevés a kölcsönhatás lehetősége más szerekkel.