a Creutzfeldt-Jakob-betegség (CJD) egy ritka, progresszív és mindig végzetes neurodegeneratív betegség, amelyet specifikus hisztopatológiai jellemzők jellemeznek. A leírt CJD négy altípusa közül a leggyakoribb a szórványos CJD (sCJD). A közelmúltban a fiatalabb betegeket érintő betegség egy új, klinikailag elkülönült formáját, a CJD variánsát (vCJD) azonosították, amely okozati összefüggésben áll a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmával (BSE). A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) jellegzetes megjelenését a CJD számos formájában azonosították; az sCJD a putamen és a caudate fej magas jelváltozásaival társulhat, a vCJD pedig általában a thalamus pulvinar (posterior nucleus) hiperintenzitásával jár. Ezeket a megjelenéseket és egyéb képalkotási funkciókat ebben a cikkben ismertetjük. A megfelelő klinikai és radiológiai kritériumok és a személyre szabott képalkotó protokollok alkalmazásával az MRI fontos szerepet játszik a betegség vivodiagnózisában. Collie, D. A. et al. (2001). Klinikai Radiológia56, 726-739.