a mikroszkóp megfelelő erejével nézve egy normálisan mozgó csilló ritkán, ha valaha is jól meghatározott kép benyomását kelti az emberi szem számára. A megfigyelt homályos kép a szem sajátosságainak köszönhető, nem pedig a csilló méretének vagy mozgásának sebességének. Amint azt másutt kifejtettük (Gray, 1928), az aktív csilló csúcsa ritkán mozog gyorsabban, mint 3 hüvelyk percenként, de másodpercenként körülbelül 30-szor megfordítja mozgásának irányát. Annak érdekében, hogy a szem tiszta képet kapjon egy mozgó tárgyról, elengedhetetlen, hogy a szem tengelye egyidejűleg mozogjon a mozgás irányában, mert ezzel a tárgy képe a retina ugyanazon régiójára összpontosul egy szükséges ideig. Mivel a normál csillók a mozgás irányát olyan frekvencián fordítják meg, amely messze meghaladja az emberi szem tengelye számára lehetséges frekvenciát, a mozgó csilló a retinán egy szorosan szomszédos és szuper-kivetett képek sorozatát regisztrálja, amelyek felelősek az elmosódott kép érzékeléséért. Eddig a csillómozgás elemzése olyan módszerekre korlátozódott, amelyek vagy a csillós hám aktivitásának nett eredményére, vagy az egyes csillók viselkedésére vonatkoznak, amelyek normál gyakoriságát mesterségesen nagyon alacsony szintre csökkentették. Egy megfelelő operatőr kamera és egy egyszerű stroboszkóp használatával a vizsgálódás ezen korlátja nagymértékben leküzdhető. A cikk első része a szükséges technika fejlesztésével foglalkozik, majd mások követik, amelyek a ciliáris mozgás sajátos problémáival foglalkoznak. Az egyes cilium egyetlen ütemének két fázisának formáját és időtartamát csak akkor lehet fényképesen rögzíteni, ha az érintett időtartam nagy a használt fényképezőgép egyetlen ciklusának időtartamához képest. Ha a teljes ciliáris ütem időtartama 0·1 másodperc, akkor a filmkamera minimális frekvenciájának másodpercenként 100 expozíciónak kell lennie. Eddig az ilyen frekvenciák kivitelezhetetlennek bizonyultak, mivel a rendelkezésre álló készülék nem engedné meg a másodpercenként 24-nél magasabb frekvenciákat. Szerencsére a mytilus edulis kopoltyúin lévő nagy abfrontális csillók ütemének normális időtartama 0·5 másodperc nagyságrendű, és ebben az időszakban 12 fénykép készíthető. Az alkalmazott készülék (21. lap, ábra. 1) A Leitz Úr által szállított módosítás, amely egy optikai padból, mikroszkópból és kamerából áll, amely egy egységként van felszerelve és függőleges rugókkal felfüggesztve. A gyártók által szolgáltatott adatok szerint a készülék nem rögzíti az expozíció gyakoriságát, és erre a célra két alternatív módszert alkalmaztak. Ezek közül az elsőt vázlatosan szemlélteti a text-fig. 1. Az Ascania fényképezőgép aljába egy kis L lyukat fúrnak, amelybe egy 1 hüvelykes mikroszkóp objektív lencséje van felszerelve, amelyhez fém hüvely van rögzítve; a hüvely belsejében egy kis 4 voltos endoszkóp lámpa (RL) van felszerelve, amelynek méretei körülbelül 2 mm. 1 mm-rel. megfelelő beállítással a lámpa képe a fényképészeti film (F) széle lehet, mivel ez utóbbi áthalad a folyamatosan mozgó lánckerék keréken, a kamera felvételi dobjába (UD). A lámpa áramkörébe kerül az időzítő eszköz, TD. Ez utóbbi egy fékkel ellátott indukciós motorból áll, amely a szokásos acél helyett két kisebb koncentrikus tárcsát hordoz. Ezek közül az egyik (SD) fehérre van festve, és fekete vonalak sorozatával 3 fő szektorra oszlik. A másik tárcsa (TD) két félből áll, az egyik sárgarézből, a másik keménygumiból. Az endoszkóplámpa-áramkör a motor T-nél lévő testén és a C csúszóérintkezőn keresztül történik.az egész készülék egy ablakkal ellátott fadobozba van zárva, amelyet belülről egy 60 ciklusú váltakozó lámpa (AL) világít meg. Az időjelző kalibrálásához a motort bekapcsolják, a féket pedig addig állítják be, amíg a tárcsán (SD) lévő fekete vonalak álló helyzetben nem jelennek meg. Ezen a ponton a belső TD lemez másodpercenként egyszer forog, és az endoszkóp lámpa áramköre fél másodpercig zárva van, és fél másodpercig nyitva van; megbízható 60 ciklusú áram mellett a motor időzítése figyelemre méltóan állandó volt. A filmszalag kialakításakor a negatív szélén alternatív fény-és sötét sávok találhatók, és az egyes sötét sávok kezdete közötti hossz másodpercenként megadja a kamera kapuján áthaladó film hosszát, így a két egymást követő fénykép közötti intervallum könnyen kiszámítható. Kényelmes egy relét (R) behelyezni az időzítő eszköz és a lámpa áramköre közé, és egy jelzőfényt (PL) sorba szerelni az endoszkóp lámpával, mivel ez utóbbi nem látható a kamera külsejéről. Van egy kifogás az ilyen típusú időrögzítővel szemben: a kis endoszkóp lámpa kis, de mérhető időt vesz igénybe az áram bezárásakor, így a kamerán áthaladó film hosszát nem lehet nagyon pontosan meghatározni, kivéve a teljes 1 másodperces intervallumokat. Ez a kifogás megszűnik a második típusú felvevőben.