a chanson de geste a francia irodalmi hagyomány első megnyilvánulását képviseli, legrégebbi fennmaradt írott szövegével 1098 körül. Ez a chanson de Roland, amelyet az Oxfordi Digby 23 kéziratban őriztek meg. Ezek a sanzonok, és különösen a sanzon de Roland a XIX. századtól kezdve a kritikus figyelem középpontjába kerültek, mivel eredetük elméleteit, összetételük és terjesztésük eszközeit, a történelemhez való viszonyukat, valamint ideológiai és irodalmi modellként való működésüket ismételten felépítették és dekonstruálták. Hogy a Gaston Paris által a XIX.század végén kifejtett nézetet vesszük-e, és a chansons de geste-t a kollektív képzelet műveinek tekintjük, amely a születő nemzeti tudat részeként nőtt és fejlődött ki (tradicionalizmus), vagy Joseph B. D. D. D. nézetét támogatjuk, aki a huszadik század első éveiben azt sugallta, hogy a chansons de geste-t tudatosan és spontán módon hozták létre az egyes költők (individualizmus), manapság viszonylag kevéssé számít. A lényeg, amit itt meg kell jegyezni, hogy az epikus szövegek, természetüknél fogva, mint a szóbeli/irodalmi szakadékot átívelő szövegek, mouvance – nak voltak kitéve-vagyis újrafeltalálásnak, megújításnak és újraírásnak. Még akkor is, ha integrált versekként írták őket, az ének és előadás, valamint az évek során ismételt másolás révén történő terjesztésük élő szövegeket hozott létre, amelyek nyitottak az átalakulásra és a megújulásra a változó kontextusra reagálva.